Van valami megdöbbentő nekem ebben


Azt terveztem, (illetve még mindig így van), hogy télen, amikor a park zárva lesz a látogatók előtt, én akkor is itt maradok. Ne ilyen horrorisztikus dologra gondolj, mint mondjuk a ragyogásban, mert nem leszek egyedül. De béke lesz itt, és be tudok kuckózni, hogy végre elkezdjek dolgozni az online kurzuson, ami már régóta foglalkoztat.

Ehhez képest tele vagyok inspirációval, és folyamatosan magamnál hordom a jegyzetfüzetemet, hogy mindent le tudjak írni, ami jön, mert értékes, fontos, és sajnálnám, ha aztán elveszne.

Hogy mi a megdöbbentő ebben? Hogy egy egész, három modulos rendszert látok magam előtt, amit szeretnék kibontani a kurzusban: Connecting Body Based Experiences, Opening Body Based Experiences és Deepening Body Based Experiences. És vannak benne elemek az orgazmus meditációból, tantrából, bdsm-ből már most is. Pedig ez még csak a kezdet. Szép, ahogy nyílik.

De mégsem ez a megdöbbentő. Vagy inkább úgy mondom, hogy nem ez volt. Sokáig nem értettem, hogy miért egyedül csinálom ezt? Hogy hogy a francba látom magam előtt, hogyan kapcsolódhat szabadon, építő módon két ember egymáshoz, amikor egyedül vagyok? Hogyan tudok ebben hiteles lenni?

Aztán rájöttem, hogy az egésznek két egymást kiegészítő része van. Mindegyik test alapú élményt egyedül is ki kell, hogy tudjam nyitni, belakni, megalapozni, elmélyíteni, mert enélkül nincs semmi… Ezt teszem most.

Talán ezért van az is, hogy a legtöbb szerelmes daltól szomorú leszek. Nem azért, mert hiányzik a szerelem (mert hiányzik), hanem azért, amit a szerelem a legtöbb embernek jelent. És ezt visszaadják a dalok. Szeretnék olyan szerelmekről dalokat, amikben a két ember találkozik, és közösen emelik egymást, nem csak az egyik a másikat. Amikben a szerelem gyökere az emberben magában gyökerezik, de képes az égig érni és tovább. De valahogy a szerelmes dalok többsége az erőtlenségről szól, és arról, hogy az egyik emberből táplálkozik a másik. Vagy csak én látom így? Hogy az emberek inkább bele akarnak halni a szerelembe, minthogy éljenek és kiteljesedjenek miatta. Nem a másik hátán, hanem saját erőből, de a másik inspirációjára. Vagy csak én látom így?

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen orgazmus ízű. MMM de jó.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.