Most inkább ne beszélj!


Kifejezetten idegesítőnek találom. Nem érdekel, hogy mit mond. Szerencsére egy részét nem is értem. A szavai gyakran csak úgy átmennek rajtam.

Magas és vékony és szemüveges és dohányzik és gyönyörű a teste.Van egyfajta szürkeség, ami körbelengi, letompítja. Funkcionálisan férfias. És erős. Sokkal erősebb, mint amilyennek látszik. Imádom nézni azt, ami látszik belőle. Főleg, ahogy mozog. Azt, ahogy az izmai táncolnak a sima bőre alatt.

És iszonyúan rá tudok gerjedni. A múltkor, amikor éppen oldalra és felfelé nézett erősen türtőztetnem kellett magamat, hogy ne tapasszam az ajkaimat a nyakára. Legszívesebben finoman beleharaptam volna. Érezni akartam az ízét, azt ahogy a bőre ellenáll. Rajta akartam hagyni a nedvemet.

Érzem, ahogy a testem láthatatlan része nyújtózkodik, hogy találkozhassunk. Amúgy is forrongok magamban, és szeretem ezt az erős, intenzív vágyat érezni. Amikor először volt ennyi hév bennem, arra gondoltam, hogy kell kezdenem ezzel gyorsan valamit, mielőtt valami hülyeséget csinálnék. Aztán leesett. Á, szóval pudingocska azt gondolja, hogy ha erős vágy van benne, akkor hülyeségeket fog csinálni.

Nem akartam kezdeni vele semmit. Együtt dolgozunk. És dohányzik. És kifejezetten irritáló amúgy is.

Ő: – Vasárnap jöhetsz később is, ha akarsz. Meg tudom csinálni egyedül is az összes előkészítést.

Én: – Szóval nem akarsz kettesben lenni velem. Nem kell titkolni, hogy utálsz.

Ő: – Te most tényleg azt mondtad, hogy dugjalak meg?

Én: – NEEEEEEM.

Másik kolléga: – Pedig én is ezt hallottam.

 

És később, amikor egyszer éppen mellette álltam, rám mosolygott:

Akarsz mondani valamit?

Végül is igen. Van kedved átjönni hozzám valamikor, amikor a lakótársam nincs itthon?

Egy pillanatra teljesen ledermed, és nagyon komoly lesz az arca.

Igen, van. Add meg a telefonszámodat, és írok neked.

Rendben.

Nagyon közel lakik. 1 perc séta tőlem. Ugyan egy darabig együtt megyünk haza, de végig a munkáról beszél. Nem tudom mit. Nem is érdekel. Nem figyelek oda.

Aztán kicsit később, amikor éppen masztizok, üzen. Megírom neki, hogy a lakótársam még itthon van, de később bulizni megy, akkor egyedül leszek. Szerinte menjek inkább én. Rendben.

Cigiszag van nála. És minden olyan szürke és nem tetszik. És úristen, már megint összevissza beszél. Minden olyan lehangoló itt. Pár perc után azt mondom:

Én nem érzem itt jól magam. Haza megyek. Azért hívtalak át, hogy szexeljünk.

Tudom.

És egészen félénknek tűnik most, ahogy lehajtja a fejét.

Ha szeretnél, még mindig átjöhetsz hozzám szexelni. Írok, amikor egyedül leszek. Borotváld meg az arcod, és ne cigizz előtte. Ha nem akarsz átjönni, az teljesen rendben van.

Aztán melege átölelem, és hazasétálok. Írok neki, amikor jöhet, és a címet.

Örülök neki, amikor meglátom. Megborotválkozott. Szépen felöltözött.

Tudod, megleptél.

Megleptelek?

Igen, azzal, hogy ilyen egyenes vagy. Tudtam, hogy miért akarsz találkozni, és én is akarom, de nem tudtam, hogyan csináljam, és összevissza beszéltem inkább. 

Érzem a zavarodottságát. Olyan jó most így megölelni. Aztán a meleg ölelésből hamar forró lesz.

Amikor együtt vagyunk sokat suttog a fülembe. Ugyan angolul mondja, de nem értem. Nem is kell. Átjön a hév. Befogadom. Ez jó érzés. Az ölelése is jó. És imádom végigfuttatni a kezem rajta. Érezni a bőrét, a keménységét. Meglovagolni. Szabadnak érezni magam.

Nem tart sokáig. És rendben van. Nem vagyok csalódott. Sem éhes. Béke van bennem, pedig nem laktam jól.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen orgazmus ízű. MMM de jó.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.