Kinyitom a szemem


Kinyitom a szemem. Szappanbuborékok szállnak a levegőben. Az ég kristálytiszta, a felhők könnyedén játszanak az égen. Előttem a tó a szökőkúttal. Sirályok napoznak a szigetet formázó köveken. A kacsák békésen ringatóznak a vízen a tavirózsák között. A kislány még több szappanbuborékot fúj a levegőbe a teraszról. Mellettem a játszótéren gyerekek játszanak anyukákkal és apukákkal. Olyan szép béke van. Jó egynek lenni a világgal. Szeretek itt meditálni és jógázni. Mennyivel jobb érzés ez most így, mint egy szoba eldugott csendjében. Itt is én vagyok.

Behunyom a szemem. A tengerparton vagyok most. Egyszerre érzem a nap melegét a bőrömön és a könnyed szellő simogatását. A tengernek most alig van illata. Érezni akarom a világot körülöttem. És érezni akarom magamat is benne. A homok olyan finom, meleg és formázható. Végre kényelmes törökülésben ülni. Valahogy így a hepehupák között több az otthonosság. Más így látni. Mások a távolságok, mások a gondolatok és mások a csendek. Hallom a sirályokat, hallom a távirányítós mini quadot, hallom a nagymamát az unokájával és a szívem olyan nagy és meleg és boldog.

Kinyitom a szemem. A jógamatracom buja mintái és színei mintha ajtó lennének. Minden szín, minden forma olyan telt és élénk most. Nincs rajtam a szemüvegem, ezért valahogy a világ máshogy van jelen most bennem és körülöttem. És ezek a kirobbanó elevenségek mintha táplálnának. Olyan könnyű itt teret adni magamnak, és érezni magam, szeretni magam. Itt vagyok magam mellett. És csodálom a formáimat, a színeimet. Olyan gyönyörűnek érzem magam. Bár talán jobb ha így mondom, hogy olyan jó érzés, hogy a bennem lévő gyönyörűségből ennyit meg tudok mutatni. És teljesen mindegy, hogy “csak” magamnak, és más talán nem látja, vagy nem így, mert ettől még jelenlévő és igaz.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen orgazmus ízű. MMM de jó.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.