Amim csak van


Talán soha nem tudom meg, ha nem jövök el. Vagy ha nem vagyok egyedül. Azt, hogy mi mindenem van. Hogy mi van bennem. Bár fura szó ez a bennem, mert valahogy nehéz elképzelni, hogy mindez bennem van. Olyan érzés, mintha egy zárt akármi lennék, ami valamikből áll. Pedig ahogy egyre többet találok magamból, egyre tágasabbnak és végtelenebbnek érzem magam.

Olyan sokat gondoltam úgy magamra és az életemre, mint ami másoktól függ, hogy a csodáim mások fényében válnak láthatóvá, és csak akkor vannak, ha mások is látják, megtapasztalják őket.

Ma már másképp vagyok ezzel. Van saját fényem, nem csak a Napét tükrözöm vissza. Ma is sokra értékelem a közösen megélt gyönyörűségeket és mélységeket, de nem állít meg, nem zár be, ha ez nincs. Más irányaim, más fényeim, más csodáim látom és élvezem. És elképeszt, hogy mi mindent találtam magamban. Ahogy az is, hogy mennyit tudok adni magamnak. Varázslatos estéket, hűsítő érintéseket, támogató jelenlétet, óriási erőt, valódi tetteket… Itt vagyok.

És köszönöm magamnak, hogy vagyok. Köszönök mindent.

És köszönöm, hogy csak úgy haltam bele többször is az életembe, hogy erősebb lettem tőle.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.