Az igenek


Amikor most otthon voltam workshopot tartottam és egyéni coachingokat. És persze barátokkal találkoztam, és annyi örömben részesítettem magam, amennyiben csak tudtam.

Van egy szépen kikristályosodott elv bennem, amit egy ideje erős iránytűnek használok. Leginkább a szexnek és az intimitás gyakorlatnak köszönhetem, meg annak, hogy előadásokat tartottam szexualitás témában, és mások útkereséséhez kértek támogatónak.

Ez az elv a Kövesd az igeneket elve. Megkeresni az igeneket, és iránytűnek használni más élethez vezet, mint alkalmazkodni ahhoz, amiről azt hiszem, az az életem, és eszerint rendezni a lépteimet.

Persze ez nem csak az én találmányom, ilyen vagy olyan formában ezt máshol is meg lehet találni, de abban a formában, ahogy ezt segítem megszületni, támogatni, az már a saját részem, a saját hozzáadott értékem és struktúrám.

Ahogy egyre mélyebbről hagytam feltörni az igeneket belőlem, és nem utolsó sorban ezek mellé az igenek mellé álltam, az életem egyre szabadabbá vált. És ez a szabadság néha egészen ijesztően hat rám, máskor egészen mámorossá tesz.

Annyira mobil és mozgatható minden. Olyan kevés dologhoz ragaszkodom. Még a testemet is egészen másképp érzem, mint régen. És amikor most a testemhez érek, szentnek és a lelkemmel átitatottnak érzem. Minden érintés, simogatás, nyomás, egészen új élmény. A lelkemet is érintem, simogatom, tartom ilyenkor, sokkal gazdagabb és mélyebb rétegeimhez férek hozzá. Elevenséggel táplálom magam.

A tárgyak, a helyek táplálnak, és mégis olyan könnyedén tudom elengedni őket, hogy talán kívülről úgy tűnik, nem számítanak, pedig nagyon is igen. Minden megtalálja a helyét. Van, hogy velem és bennem. Van hogy mással.

Nem igazán érzek veszteségeket most. Minden ajándék. A fájdalom, a kínlódás és az öröm is. Minden az igazságommal köt össze. Éppen ezért nem sokat harcolok már ellene. Keresem az igeneket, hogy lámpásként világíthassák meg az utamat, és hogy visszanézhessek.

Nemrég, Sofia Sundari, Liberation into Orgasm című könyvét olvastam. A szexualitással kapcsolatos utat három szakaszra bontotta. És persze ez nem elkülöníthető az élettől.

Az első szakaszt ő Ice queen /Ice king szakasznak hívja. Ezt a szakaszt az életemben én inkább Játékbaba szakasznak nevezném. Azt érezed, hogy az élet, csak úgy megtörténik veled, és a világot hibáztatod, ha az nem azt adja, amit elképzeltél. A legtöbb működésed tudattalan.

A második a Wild Woman / Man. Belenőttél a függetlenségedbe. Tudsz csatlakozni az erődhöz és a hitelesen cselekszel. Akár van partnered, akár nincs, birtoklod a gyönyöröd és az intenzitásod. Teljes vagy. Megosztod a mélységeidet.

A harmadik szakasz: Priest / Priestess. Jelen vagy és kiterjesztett a tudatosságod. Elengedsz és leteszel. Hagyod magad akár teljesen elveszni. Nem kapaszkodsz a saját különlegességed érzésébe. Bele tudod engedni magad a nyitottságba.

És ez a szakasz nem tűnik túl vonzónak, amikor olvasol róla, de annyira isteni érzés tud lenni. És persze a szakasz azért nem fedi teljesen, hiszen nem lépek egyikből a másikba. Néha az egyiket élem, néha a másikat. Visszhangzik bennem a múlt. És a harmadik szakaszt nem azért élem, mert ez lenne “az út”, hanem a (sokkal részletesebb) leírásban azt látom visszaköszönni, amit érzek. Kívülről talán értelmetlennek tűnik mindez, de bennem igazságnak érződik.

És mindeközben nem azt érzem, hogy magamat szabadítom fel, hanem hogy az életet. Hogy lehessen olyan, amilyen. Szabadon.

Igazság. Igenség. Igen.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Amim csak van

Sok mindent szoktam

Itt vagyok

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen középen ízű. Más innen.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Amim csak van

June 17, 2018

Sok mindent szoktam

June 6, 2018

Az igenek

May 26, 2018

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018