Itt vagyok


Egy kávézóban voltunk, ahová sokat jártunk néha. Milyen most itt neked újra?
Mintha valahogy minden körülöttem kellék lenne vagy mondjuk díszlet. És emiatt szabadnak érzem magam. Könnyen bele tudok merítkezni az érzéseimbe. Olyan,mintha hozzáférésem lenne mindahhoz, ami a háttérben van. Most mindennek meg tudom engedni, hogy olyan legyen, amilyen.

Megkaptam most ezt a teret. Gyönyörű. Rendezhető. A nagy jakuzzis kádat. A szépséget. Élek is vele.

Az egyik kendőben táncolok és lebegtetem, mintha a szárnyam lenne, élvezem, ahogy a bőrömön hullámzik az anyag. Annyira jó, hogy felnyögök. Úgy repültem ide, aztán majd repülök vissza. Most itt vagyok. És teljesen átélem. Milyen könnyűnek tűnik most világ és félig áttetszőnek. Pont mint ez a kendő. Megszínezi és megédesíti a valóságomat.

Ahogy az ajkai felfelé haladnak a combom meztelen belsején, hangosan sóhajtok. Néha, mintha nem is az én hangom lenne így, hogy beteg voltam. Itt most érettebb, bátrabb, hangosabb.

De jó ez.

Olyan puha a bőröd.

Vibrálnak az ajkak.

Mmmmm.

A szoknyám a szégyentelenül nyíló virágokkal most még valamennyire összefogja a combjaimat, de már felfedezte, hogy nincs rajtam bugyi. Belemerül az aromámba.

Mmmmm.

Olyan mintha elveszne bennem, de valahogy ettől mégis valóságosabb lesz és hangsúlyosabb minden. Belélegez engem. És az olyan könnyű, láthatatlanság, mint a levegő végigsimogatja az ajkaimat.

Még. Legszívesebben mást sem mondanék, csak azt, hogy Még. Nem is kell nekem más szó a világon.

Olyan lassú most minden. De jó ez így.  Még. 

Nedvesen jövök, sokat és sokáig. Még. 

Annyira élvezem. Hagyom, hogy elárasszon. Minden érzés. Minden nyílás. Minden lüktetés.

A farka olyan tökéletes bennem. Minden mozdulata ott hullámzik bennem.

Megállítom egy kicsit. És olyan érzés, mintha a puncim körbetáncolná. A kalandozó nedvességem. A szorosan ölelő puha falaim melegsége. Érzem a pulzálásom forróságát.

És ebben a pillanatban annyira hálás vagyok azért, mert ennyire erős. Mert tudom, hogy stabilan tud ebben az extázisban tartani engem.

Pontosan érzi, hogy mikor indulhat újra. Finoman. Aztán intenzívebben.

Mintha lufik szabadulnának el bennem, ahogy rekedten felnevetek. Mennyi erő hullámzik most itt bennünk és körülöttünk.

Annyira szabadnak érzem most magam és szilajnak.

Még.

Csak az van, amit megélünk. Talán az sincs. De attól még gyönyörű.

Tags:
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen eleven ízű. Szenvedélyesen.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.