Olyankor a puncimra gondolok


Én: És amikor nehezebb napom van, vagy magam alatt vagyok, akkor egyszerűen csak a puncimra gondolok, és máris, hirtelen minden jobb és boldogabb és mosolygok. 

És amikor ezt mondom, az emberek kuncogni és vihorászni kezdenek, és felderül az arcuk.

Ő1: De nekem nincs puncim. Ilyenkor gondolhatok a tiédre?

Ő2: De nekem van saját puncim. Én inkább arra gondolok, jó?

Még szép, hogy a saját puncidra gondolj inkább. Nem csinálhat mindent az én puncim egyedül.

És olyan is van, amikor szárnyalok a saját örömömben. Csak lenézek a melleimre, és ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy simogassam magam. Mintha minden egyes sejtem maga lenne az élet, a pórusaim pedig valamiféle őrjítően felszabadító nektárt sugároznának.

Belenézek a tükörbe és szerelmes vagyok a mosolyomba, a szemem színébe és ragyogásába. Még abba a kis pici foltba is szerelmes vagyok, ami azért hámlik, mert arcon csókolt a nap, de nekem mégis inkább az jut az eszembe, hogy olyan, mintha sperma száradna az arcomon, és ettől még inkább begerjedek.

Az íveim, a bőröm hullámzása, az ahogy a fény megmutatja a legszebb arcomat… minden tovább tölt. Érezni akarom magam. Csak 20 percem van, mert aztán munkába kell mennem, és én minden pillanatát ki akarom élevezni.

Az ágyam amúgy is gyönyörű. Körbetáncolnak a színek, ahogy belehempergek az ágyneműben. Milyen puha vagyok és érzékeny. El is röpülnék, ha a testemben lévő végtelen gyönyör nem tartana itt úgy, hogy közben ugyanakkor egy végtelen, csodás világ is az enyém.

Egyszerre élvezem és húzom magamba, és egyszerre tágulok bele. Az orgazmusommal nem érvéget semmi. Csak még erősebbnek, elevenebbnek érzem magam.

A melleim anélkül zsibonganak, hogy egyáltalán megérinteném őket. Érzem, ahogy maguktól pulzálnak. Aztán bekapcsolódik az ajkaim, a nyakam, a forrón lüktető puncim a fejbőröm a hátam…

Ahogy kimegyek a napsütötte, friss tavaszba, legszívesebben meztelenre vetkőznék és átadnám magam bárminek, amit az élet most hoz felém.

De nem így döntök, és nem félek attól, hogy ez az érzés elveszik majd attól, ahogy lassan hagyom lecsengeni. Egyelőre. Nagyon könnyen jön vissza. Újra, meg újra, meg újra. Mert a részem ez a gyönyör.

Olyan érzés, mint a legtisztább, legboldogabb szerelem, amit csak magamnak adhatok. Maga az élet.

És szabad vagyok. Szabad,  ahogy munkába megyek, ahogy teszem a dolgom, ahogy nevetek, ahogy elfáradok, ahogy érzek. Szabad vagyok.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Itt vagyok

Mintha eltűnne

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018

Nem vagy

May 10, 2018