Egyszerűen csak boldogan

Áttetsző.

Olyan tiszta, egyszerű, könnyű boldogság ez most. Az asztalon a kristály kancsóban jeges, mangós víz van. Olyan isteni. Bent gyönyörű szoba vár, de olyan jó most itt kint a teraszon.

És a nap. A levegő. A lélegzetelállító kilátás az öbölre. Milyen messzire ellátni. De csak a keret kedvéért. Mintha a pillanatba szűkített boldogság ettől tűnne olyan korlátlannak.

Magenta.

Szeretem azt a ruhát, ami most van rajtam.  Szeretem, ahogy felcsúszik a combjaimon, de közben mégis van valamennyi saját tartása. Nem lehet csak úgy félresöpörni. Szabadnak érzem magam benne.

Fehér.

A bőröm olyan gyönyörű fehér és selymesen puha most. Jó érezni a meleg, tavaszi napot, a simogatóan lágy szellőt és az erős kezeket, ahogy felfedezik és kibontják a természetes örömömet. A lábamat az ölébe tettem. Néha bólintok csak, hogy igen, ez most jó. Vagy lassan megrázom a fejem, hogy nem így. Olyan természetes így kibomlani. Mintha minden szinte magától történne.

Vörös.

Ahogy behunyom a szemem, egy végtelen, vörös tengert látok. Meleg. Lassan hullámzó. Folyton változó. Feloldódom benne, és vele áramlok egy ideig tovább, hogy áthathassuk egymást.

Aztán elmúlik majd. És ettől még szebbé válik bennem ez a tiszta és könnyű boldogság.