Más voltam


Azt kérdezte, hogyan szeretném a belső gyerek masszázst? Meztelenül, vagy lepedővel letakarva, hogy megszülethessek, ha akarok, vagy maradhassak a burkomban, ahogy nekem jólesik.

Azzal kezd, hogy helyezkedjek középre. Nem is tudja, de ez az életem egyik fő témája és gyakorolni valója. Gyakran máshol hiszem a közepet, mint ahol éppen van. Mintha még mind valami visszatartana vagy eltérítene onnan. Mennyi fronton teszek azért, hogy természetes legyen nekem ott középen, hogy felismerjem, hogy érezzem, hogy birtokoljam, hogy a magamévá tegyem.

Könnyű átadni magam a szeretetteli érintéseinek. Már ismertem korábbról ezeket az érintéseit. Finom, teret adó, sokat elbíró érintések. Nem tudtam, merre visznek ma engem, és hogy én hová engedem eljutni magamat.

Jó volt ott a lepedő alatt. Biztonságos és szabad. Elég volt a tér és a levegő. A sötétség könnyű volt és puha. Szinte fehérnek tűnt, annyira tisztának éreztem.

Olyan csodás volt érezni a kezét, ezt a tápláló, semleges kapcsolódást. Hangokat adott a testem, de az is lehet, hogy a lelkem. Nem akartam cenzúrázni semmit. Néha úgy megmozdultam volna, de kevés volt a hely. Ilyenkor elképzeltem magam a pózban, és hirtelen újra kisimult minden. Elég volt ez is ahhoz, hogy újra nyitott legyen az áramlás bennem.

Éreztem, ahogy keringek magamban. A tenyereim és a talpaim melegek és bizseregnek, tele vagyok élettel.

Sokszor nyomja finoman a bőrömre a tenyerét. Óriási szükségem van erre. Nem csak most. Már 2 hete. Szoktam is kapni. Valahogy megtalálnak ezek az érintések. Legutóbb előző este. Stabilitást adnak és biztonságot. Eredetileg nem részei a masszázsnak, de ő jól érez engem, és anélkül kezdte el, hogy kérnem kellett volna.

Aztán kérek is, amikor megjelenik bennem az igény. Azt szeretném, ha a két keze távol lenne egymástól, aztán lassan közelednének, összeérnének, aztán újra eltávolodnának. És megkapom. Nem is kell sokáig, de addig jólesik a szívemnek. Olyan, mintha hidakat építenék, szinapszisokat raknék össze magamban. Ettől egyszerre érzem magam szabadnak és földeltnek. Érzem a tér végtelenségét, mégsem veszek el.

Később azt kérem, hogy a két kezével fogja be a két fülemet. Ettől mint amikor egy gát szakad el, mintha egy sodrás indulna el bennem. A kezeimmel szinte eltolom magam a masszázságytól. De csak szinte. Érzem az erőt magamban. Milyen sok van belőle. Sokat rázkódik a testem, és sok levegőt préselek ki a torkomon. Hadd menjen!

Eljön az a pont is, amikor már nem kell a lepedő. Azt kérem, ne húzza le teljesen, csak a bokámig. Ahogy lassan és finoman lekerül rólam, egy másik világba kerülök. Nyitottabb és szabadabb minden. Már az egész testem él és érez és örül. Mintha minden sejtem nyújtózkodna.

Amikor a csípőmet kezdi el tartani. Először csak levegőért kapkodok, aztán zokogni kezdek. Érzem a meleg könnyeimet. Szinte mintha fürdetnék a szemeimet. Szomorúság. Magány. Elveszettség. Mintha zuhannék, és semmi nem állíthatna meg, mert a kezeim csak a levegőt érnék el. Nincs benne küzdés vagy kétségbeesés, csak szomorú elfogadás, és végtelen együttérzés magammal. Megsimogatom a hajam, hogy érezzem, én itt vagyok magamnak. Olyan sokat számít ez a finom érintés, és a melegségem, ahogy betölti a szívemet.

Most már felszabadulhat a lábfejem is. Elhúzza a lepedőt, és már mindenem a világé. Erősen nyom pontokat a talpamon. Tompa és erős érzés. Olyan, mint egy ébresztő. Erős kontrasztban áll a finom és áramló, szeretetteli simításaival. Azok lebegősek, szabadok. Olyan érzések, mintha erőfeszítések nélkül, felhőkön úszkálnék.

Aztán az ujjbegyeivel kezd dobolni, és én nevetek. Mintha spermacseppek lennének bőrömön. Vagy inkább egy spermaeső. Nem a vízre emlékeztet. Nem is annyira szexuális élmény, sokkal inkább valahogy természetes és tápláló, meg felszabadító is egyszerre. Kuncogok és mindenhol érezni akarom.

Amikor befejezi a masszázst és felkelek, a szemeim még mindig nedvesek a sírástól. Nem nehéz visszatérni, még csak nem is kellemetlen. Szeretek élni.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018

Nem vagy

May 10, 2018