Több férfival táncolok


Olyan pezsgő volt a zene, és akkor már jó ideje táncoltam rá magamban. Örömmel. Boldogan, amikor odajött, és a kezei közé zárta az egyik kezemet?

Kérsz sört?

Nem kérek. És elhúztam a kezem, hadd mozogjunk együtt tovább.

Kólát?

Nem kérek semmit. Most így a jó nekem.

A zene húz magával engem. Megmozgat. Élvezem.

Próbál győzködni, hogy igyak valamit. Aztán feladja. Beáll táncolni mellém, és próbál megnevettetni. Néha aranyos, de nem különösebben érdekel.

Az a másik már inkább jobban. Régebben a másik oldalamon táncolt, onnan figyelt. Most közelebb jött, a bal oldalamra. Rámosolygok. Visszamosolyog. És aztán még mosolyog, és még.

Egyre közelebb jön. A végén már ő is ott táncol velem. Tisztára átszellemülten néz. Mintha mondjuk én lennék a világ összes karácsonyi ajándéka egyszerre.

Megmozgat. Így táncolunk. Nem lenyűgözni akar, egyszerűen csak nyitott és igazi. Ezt szeretem.

Hárman táncolunk a tömegben egy darabig. Olyan érzés, mintha egyszerre több univerzum érne össze éppen véletlenül. És mindegyikben más érzés benne lenni, és ezt az összeset egyszerre érezném.

Ahelyett, hogy megpróbálnám beszűkíteni, egyszerűen felszabadítom és elengedem magam. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz. Ettől meg egészen olyan, mintha hirtelen százszor annyi buborék röpködne bennem. De jó így táncolni. De jó így mosolyogni. Közeledni és távolodni. Egyszerűen csak pont ott lenni, és pont úgy, ahogy az nekem jólesik.

A metrón utazom, amikor felnézek. Eddig fel sem tűnt, hogy ott áll előttem. Nem tudom, mióta figyelhetett. Először a mosolyát láttam meg. Sokan azt hiszik, hogy a mosoly egy száj, ami kunkorodik. De a mosoly ennél jóval több. Ebben a mosolyban ott volt egy nagyon élénk, barátságos, nyitott és kíváncsi szempár. Volt benne könnyedség és bátorság. Azta.

És visszamosolyogtam. Ezerrel. Csak ezután néztem meg jobban magamnak. Hmmm.

Aztán körbenéztem kicsit. Amikor újra felnéztem, megint ott az a mosoly. Nem fél a szemembe nézni. Akár sokáig. És nincs benne semmi agresszív vagy félelmetes vagy nyálcsorgató. Szabadnak érzem magam és elevennek.

Van az a pont, amikor egy szinttel jobban magamba engedem ezt a kapcsolódást. Tetszik.

Aztán leszállok. Én jobbra, ő balra.

Pár pillanat múlva mégis ott van mellettem.

Bemutatkozik.

Nagyon kíváncsi lettem rád. Szívesen találkoznék veled. Most sietnem kell, de megengeded, hogy felhívjalak, és megbeszéljünk egy találkozót?

Megengedem.

 

 

Te ezt az ügyvédet teljesen az ujjad köré csavartad. Tisztára elvarázsolódott.

Szerintem azzal loptam magam a szívébe, amikor azt mondtam, hogy milyen jó ez a kis tárgyaló, és legszívesebben egy nagy ággyá alakítanám az egészet, asztalok meg székek nélkül, óriási, puha párnákkal.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Nem vagy

olyan… jól

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018

Nem vagy

May 10, 2018