A tér most még


Nem tudom, volt-e valaha ennyire kreatív, ennyire változatos a tér körülöttem. Olyan színház ez, amiben vannak díszletek. Vannak olyan bútorok, amik nem hozzám tartoznak már, de most még itt vannak velem.

Ahogy az ujjammal végigsimítom a lakkozott fát, követem az íveit, beszívom az illatát. Milyen régi darab. Néha olyan jó lenne tudni, hogy honnan jött, mit élt át, de csak azt tudom, amit együtt éltünk meg.

Élvezem a plüss puhaságot. Beledőlök a tartásba. Melegség van itt.

Most az asztal van középen a két székkel és a tükörrel. Ahányszor rá nézek, szépséget látok, gondoskodást és szeretetet. Valahogy minden olyan képlékeny most. Imádom ezt. Annyi mindent lehet.

Nemrégen pont ott állt, ahol most az asztal van. Ott állt bekötött szemmel, meztelenül. Az utasításaimra várt.

És hol legyünk majd? Legyünk itt, nálad. Nálunk furán néznének a gyerekek. 

Azt kérte, hogy domináljam, mielőtt még elmegyek. Megfogta a kacajom, amikor egy korábbi élményemről beszéltem. Akkor kért először. Pedig vanilla. Ez most az én terem, az én világom, ezek az én szabályaim.

Van valami kérésed vagy elképzelésed, hogy mit szeretnél? Nincs. Helyes. Pont így szeretem. Ha rólam szól.

Ideges. Vigyorogva próbál magabiztosságot meríteni. Minél zavartabb, annál jobban tetszik. Minél tenyérbemászóbb, annál eltökéltebb leszek. Tudom, mit akarok. Semmi fizikai büntetés. Színtiszta AVE*. Mert nekem ez esik most jól.

Leülök a fotelembe, a lábamat kényelmesen a karfára teszem. Felizgat, ahogy a lábfejemre nézek. Szinte világít a fehér bőröm. A kék ereim hűvös mintaként futnak a lábfejemen. Az élet kering bennem. A piros körömlakkos lábujjaim újra, meg újra elrabolják a tekintetemet. Ez a vörös nem kér bocsánatot semmiért. Imádom.

A magassarkú papucs a szabadság és a játék. Az új fekete ruhám fényes és rafinált. Imádom az anyag alá csúsztatni a kezem, hogy megsimogathassam a melleimet. Mennyei érzés a bőröm. Lágyan a nyakamra csúsztatom az ujjaim. Olyan jó ennyire finoman bánni magammal.

Kicsit bizonytalanul álldogál a szoba közepén, ahova rendeltem. Pont az alatt a lámpa alatt, ahol most az asztal várakozik békésen és mozdulatlanul.

Nem akarlak ezekben a ruhákban látni. Vegyél le mindent! A szemkötő az asztalon van. Állj vissza középre, és kösd be a szemed!

Szerinted, mire lehet jól használni téged? 

Elkezdi sorolni, de nincs benne élet. Teljesen kiábrándító.

Felállok, és lassan odasétálok hozzá.

Szerinted ez hmm lista izgalmas?

Az attól függ, aki hallgatja.

Vannak olyan dominánsok, akik odavannak a pimasz alárendeltekért, és a játékért a hatalomért. Én nem tartozom közéjük. Nem szeretek ezzel bíbelődni. Késedelem nélküli, minőségi szolgálatot várok el. Vagy nem játszom veled.

Szóval pimaszkodsz?

Körbejárom, és közben körbe is karmolom.

Kár.

Ebben a pillanatban, mint ahogy egy lufi kipukkad, mintha egészen kicsire menne össze. Lehajtja a fejét.

Tudom, hogy csalódást okoztam.

Igen. Csalódást okoztál.

Most nagyon szégyenlem magam.

Helyes.

Gyere velem!

Kézen fogom, hogy átvezessem a hálóba. Vigyázhatnék rá jobban is, de nekem jó ez így.

Ide ülj le! Lassan leveszem a ruháimat, majd kényelembe helyezem magam az ágyon.

Mellé teszem a kókuszolajat, és magam mellé veszem az üveg dildómat.

Tudja, hogy csak ott érhet hozzám és csak addig, ahol és ameddig arra én engedélyt adom.

Azt akarom, hogy a lábaimat kényeztesse. Olajjal vagy olaj nélkül. Mindegy. Csak jól akarom érezni magam.

Olyan finoman veszi a kezébe a lábamat. Az arcát végigfuttatja a bőrömön. Így hogy a szeme be van kötve, és hogy ez most valami más, érzem mennyire új vagyok most. Imádom, ahogy felfedez. Az apró csókjait a sima bőrömön. Ahogy a kezében tart. A hosszú cirógatásait a combomon. Fantasztikus. Pontosan erre vágytam, és sokáig hagyom magamnak, hogy élvezzem.

Az illatom betölti a szobát. Érzem, ahogy a nedveim utat keresve lassan kanyarognak. Simogatom magam. Követem az íveimet, a bőröm boldogságát.

A dildóm könnyedén csúszik a puhán forró puncimba. Felnyögök. Ahogy a lábaimat kényezteti, minden olyan levegős most. Könnyű most lebegni. Súlytalanul hullámozni. A csípőm magától szárnyal. Annyi a gyönyöröm, amennyit csak megengedek magamnak. És én sokat engedek.

Az orgazmusaim hangosak és erősek. Ő is egyre hangosabban és gyorsabban veszi a levegőt. Később nem emlékezett a saját nyögéseire. Néha a határokkal játszik, de nem lépi túl őket. Nem kell fegyelmeznem, vagy utasítanom, mert kitartó és ügyes. Érez engem.

Még jobban átadhatom magam a gyönyörnek, amikor a kezébe adom a dildómat. Az orgazmusaim anélkül árasztanak el, hogy bármit is tennem kellene értük. Olyan könnyű most ennyire nyitottnak lenni. Beengedni a többet. Minden csupa sikamlósság és nedvesség.

Arra vágyom, hogy az ajkait érezhessem a puncimon. Az ő forróságát. Az ő nedvességét. Most leveheti a szemkötőt. Azt akarom, hogy a nedveim átjárják a bőrét, és hogy ne álljon ennek semmi az útjába.

Feküdj a hátadra! Lovalóülésben helyezkedem el rajta. Könnyű siklani az álló farkán. Nem engedem még magamba. csak játszom vele. Élvezem, ahogy a csiklóhoz nyomódik. Finoman körözöm rajta.

Teljesen átadja magát az érzéseknek. A szemeit becsukja, hogy még jobban érezhessen. Fölé hajolok és finoman megcsókolom. Csak én őt. Nem engedem még magamba, csak játszom vele.

A csípőmet megemelem, és a makkja a nedves bejárathoz nyomódik. Annyira könnyű lenne lejjebb csúszni, és hagyni, hogy kitöltsön. Szinte lélegzetelállítóan lassan. Vagy lehetne akár gyorsan is, hogy ez a hirtelenség teljesen szétrobbanthassa a maradék gondolatok kósza foszlányait is, és ne maradhasson más, csak a pillanat teljes kitöltöttsége. De jó lenne.

Mégsem engedem még magamba. Feljebb tolom a csípőmet, hogy aztán megemelve lejjebb engedjem, és újra a nedves ajkak között flörtölhessek vele. Finoman megharapdálom a fülcimpáját, és beleengedem a sóhajomat. Úristen de jó érzés.

Hintáztatom a keménységét, de nem engedem még magamba. Spirálokat írok le a csípőmmel. Egészen felegyenesedek, és a kezemmel kitámasztom magam a mellkasán. A fenekem gömbölyűsége puhán nyomódik a csípőjének.

Nem engedem még magamba.

Tudod, mivel az elején olyan tiszteletlen voltál, most nem érezheted, hogy milyen a puncimban lenni. Pedig annyira sikamlós és érzékeny és forró vagyok belül. Felnyög, és próbálja megemészteni a helyzetet. Küzd azért, hogy elfogadja a helyzetet. Hogy én mennyire imádom ezt.

Pedig biztosan nagyon élvezné a puncid. Meg bírnám zabálni azért, ahogy próbálkozik.

És maradok még lovaglóülésben rajta. Azért, hogy érezzem még ezt a keménységet. Azt, hogy én döntök. Azt, hogy mindent elvettem tőle, amit csak akartam.És azt, hogy még reménykedik, hogy talán mégis meggondolom magam. De nem engedem még magamba.

Minden csípőemelés egy lehetőség. Ahányszor a makkja érezheti a forróságom és a puhaságom ígéretét, de éppen csak így kívülről, átjár a gyönyör. A nedvességem kitör a puncimból, hogy végigsimogassa az alattam vergődő farkát.

Aztán boldog kihasználtságban piheg mellettem.

Vacsorázni megyünk. Teljes az örömöm.

*AVE: Authority, Vanilla, Exploitative

Tags: ,
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Karok közt

Itt vagyok

Rózsaszirmok

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018

Nem vagy

May 10, 2018