Ott leszek


Gyönyörű volt a nap. Izgalmas és mozgalmas. És boldog voltam. Mégis éreztem a testemet, ahogy nyújtózásra, mozgásra, szabadságra vágyik, ahogy élni akar, együtt lenni, együtt tenni, együtt érezni. Ez kell a teljességemhez most.

A jóni-tojásom meleg, ahogy a szívem elé tartom. Arra vágyom, hogy a szívem, a puncim, minden sejtem és az élet együtt rezeghessen, átitatódhasson az egységgel. Táncolni fogunk. Én, a szívem, a puncim, minden sejtem és az élet. Együtt. Bennem a jóni-tojás, mintha a mindenség középpontja lenne. Olyan biztos, mint az ősi sziklák ereje. Olyan gömbölyű, mint egy tápláló mell.

Ahogy táncolok, ahogy a felsőtestem magától mozdul, megismerem magam. Ez én vagyok. Ahogy nem lépek. Ahogy egyhelyben maradok. De még nincs itt az ideje. Még várok. Ahogy a jobb karom nyújtva van, érzem az elszakadást, és abban a pillanatban mégsem a veszteség tölt el, hanem mintha a tenyeremben egy energiagömb lenne. Ahogy ezt az energiát magamhoz ölelem, először könnyezem. Boldog vagyok.

Aztán jön még, és még. Felhúzom a lábam, és olyan jó. Végre enyém a tér. Minden más lett. Még a gyönyörlégzésem hangja is más. Mintha mindenem rezegne. Már ismerem ezt az omniorgazmikus energiát. Belesimulok. Már sokat mozgok.

Hullámzom.

Az, hogy Angliába költözöm, most olyan jó érzés. Mennyivel más lett volna logikusan dönteni. Mennyivel más lett volna egy tánc előírt lépéseit követni. De én most hagytam, hogy az vezessen, amire a szívem mélye vágyik. Tengert akarok. Friss levegőt. Embereket akarok magam körül. Örömöt akarok. Nem akarok Londonban élni. A vidék vonz. Közel lenni a természet igazságához. Idő kellett, mire ezt a vágyamat meg tudtam engedni magamnak.

“Hát persze, hogy a tengerhez mész, te a tenger lánya vagy, szabad, sósan édes és áradó!” – mondja. És mennyire igaza van.

Ahogy eltáncolom, annyira természetes, magától értetődő. Egy ideig a kétszárnyú, nyitott ajtóban táncolok. Kihasználom a keretek adta tartást. Játszom velük. Minden olyan egyszerű most és tiszta.

Sok fontos döntést hoztam meg az életemről az elmúlt két hónapban. És amikor válaszút előtt álltam, mindig ahhoz az ősi vágyhoz fordultam, ami ott zubog minden sejtemben. Mi mozgatja meg az elevenségemet? Mi kapcsol össze az omni-orgazmikusságommal? Ezután minden tiszta lett bennem.

Így tudok ott lenni magamnak. Így tudok megadni magamnak mindent. Így tudom megengedni az életnek, hogy szeretkezhessünk.

Most minden teljes bennem. Amikor a tojást kiengedem, mintha az új életemnek adnék életet.

(Ha Angliában élő olvasóm vagy, és van kedved találkozni kint? Írj nekem, örülnék.)

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018

Nem vagy

May 10, 2018