Sötétségről és világosságról


És aztán itt van. Olyan erősen, hogy a gyomrom egy pillanat alatt ponttá sűrűsödik a súly alatt. De jó ennyi erőt érezni. Valamit, ami nagyobb nálam, akkor is, ha a részem. És mennyire ijesztő.

A láthatatlanság levegője tölti meg az ürességemet. És még ezt is kénytelen vagyok elengedni.

Semmi sem az enyém, csupán csak a döntéseim. Erekként elágazó vonalakat rajzolok velük az élet pulzáló szervezetébe.

Szerelmeskedek a szomorúsággal. Hagyom, hogy kitöltsön.  Szerelmeskedek az örömmel. Hagyom, hogy kitöltsön. Szerelmeskedek. Hagyom, hogy kitöltsön.

Nem kapaszkodok. Mégis tartom. Elengedem. Mégis marad.

Semmi sem az enyém, csak a döntéseim.

Van, hogy a kegyetlenség repít a mennyországba és a szeretet a pokolba.

Lehunyom a szemem, és csak a fényt látom.

Kinyitom, és beáramlik a sötétség.

Lassan üressé válok tőle és tisztává.

Mindennek meg kell halnia ahhoz, hogy igazán élhessek.

Mindennek élnie kell ahhoz, hogy igazán meghalhassak.

Semmi sem csak az enyém.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen teljesen ízű. Kívül is belül.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

August 13, 2018

Nem minden gyönyör

August 13, 2018