Amilyen csak lenni tudok


Egyesével vette le rólam a ruhadarabjaimat. Felemeltem a kezem, hogy lehúzhassa a felsőmet. Aztán a rózsaszín melltartóm következett. Egészen közel állt hozzám, ahogy a hátam mögött kikapcsolta a kapcsokat. Magamba szívtam a közelségét. A melleim már szabadok.

A szűk szoknyám végigsimul a lábaimon mielőtt a földre érne. Aztán a harisnyanadrágom következik. Rajtam már csak az a falatnyi fekete tanga van, ő pedig még mindig hosszú ujjú, csíkos ingben, nadrágban áll előttem. Úgy húzza le a bugyimat, hogy elém térdel. A mozdulataiban annyi a gyengédség, hogy egészen simulékonnyá válok tőle.

Már csak a puncim illata öltöztet.

Kézen fog, és az ágy mellé vezet, szemben a tükörrel. Puha, bőr bilincseket kapok a bokámra és a csuklómra.

Előveszi a hosszú, fém láncot, és átfűzi az egyik mennyezeti gyűrűn, hogy hozzá rögzíthesse a felemelt csuklóimat.

Pontosan tudja, hogy mennyire szeretem a hűvös fémet a bőrömön. A hátam mögött vezeti le, a fenekemen át, a puncim alatt, felfelé a hasamon, hogy aztán a nyakörvemhez fixálja a végét.

A lábamat az ágy két lábához rögzíti. Ettől a lánc még jobban feszít. Egyszerre hűvös és éles és mozgékony.

Bele tudok dőlni ebbe a szorításba annyira, hogy megtartson. Aztán fel akarja tenni a csavaros fém díszt a mellbimbóimra. Tudom, hogy ki fognak majd szabadulni. Igazi, akaratos szabadulóművészek, akik mindig megkapják, amit akarnak.

Amíg a lánc hűvös, a dísz szorítása éget. Nem marad fent sokáig.

Ne menj sehová! – mondja, amíg a szekrényhez megy, hogy átöltözzön.

Hehe, nagyon vicces.

Amikor visszajön, az a szűk, fekete alsó van rajta, amit elöl ki lehet nyitni, hogy bármikor kényelmesen elővehesse a farkát. De most még el van zárva előlem.

Először azt a bambusz pálcát veszi a kezébe, amit az egyik közös kirándulásunkon vágott le. A csapások nem erősek ugyan, de élesek. Eleinte még tetszenek is. Felébresztenek. De aztán később kezd el igazán csípni.

A lovaglópálca más. Az tompább. Ezután szinte simogatás.

Azzal játszik, hogy játékszereket próbál ki rajtam.

A fém korbács a legdurvább. És van az a kis pici rózsaszín. Olyan ártalmatlannak látszik, de egy utolsó, sunyi dög. A hosszú, puhább bőrkorbácsot szeretni szoktam, de most soknak érzem. Sok a vádlimnak, a fenekemnek és a hátamnak is.

Síkosítót vesz elő, és a rózsaszín, szívecskés análdugó a fenekembe kerül. A lánc a helyén tartja. Minden mozdulatom és még a mozdulatlanságom is tele van érzéssel.

Amikor becsukom a szemem, hogy magamba bújjak, azt akarja, hogy nyissam ki a szemem, és nézzek a tükörbe. El is felejtettem, hogy ott a tükör. Azt akarja, hogy lássam magam.

Milyennek látod most magad?

Nagyon szexinek.

Ő is annak lát.

Kényelembe helyezi magát az ágyon. Kigombolja az alsóját. A farka olyan gyönyörű, ahogy végre szabadon, keményen, erősen állhat. A kezében tartja. Ahogy megmarkolja látványosan lüktetni kezd. Én most csak nézhetem. És mint akit hipnotizálnak, úgy nézem, ahogy érzékien simogatja magát előttem.

Pontosan tudja, hogy mennyire kívánom most. És hallani akarja tőlem, akarja, hogy mondjam.

Ha nem mondod, kénytelen leszek betömni a szádat. 

Ezt gyűlölném. Így könnyebb félretenni a büszkeségemet. Már nem akadályoz. Hát kimondom, hogy mennyire vágyom rá. Hogy mennyire gyönyörűnek találom. Hogy milyen érzés, amikor bennem van. Hogy milyen bennem az análdugó. Hogy nem feledkezhetek meg róla egy pillanatra sem.

Megijedek kicsit, amikor a lila gyertyát veszi elő. Emlékszem a tüzére. A forróságára a bőrömön. Az első cseppek most is a hátamra érkeznek, de ez a forróság nem marad a bőrömön, hanem apró patakokban lesz egyre hűvösebb, hogy aztán vékony rétegben megmutassa, milyen utat tett meg rajtam.

A melleimnek olyan jólesik ez a meleg. Mintha minden forróságot magamba akarnék olvasztani. A tükörben látom a lila utakat a bőrömön még azután is, hogy a melegség már elveszett.

A kezeimnek sok már a magasban, így leengedi a csuklóimat, hogy a hátam mögött kapcsolja össze őket.

Az ágy pont előttem van. Ahogy rajta áll, elém magasodik, és olyan kínzóan közel van a farka. Néha nem érem el, máskor a torkom mélyéig kitölt.

Annyira szeretném már a puncimban érezni. És amikor belém hatol, nem sokat várat sokat magára az első orgazmusom.

Lassan húzza ki a fenékdugót. Tudom, hogy mi jön, és nagyon akarom. Nagyon akarom. Tövig akarom. A seggembe akarom.

Olyan gyorsan lesz jó, és olyan intenzíven élvezek tőle, mintha egy óriási erő szippantana magamba, hogy elnyeljen a végtelen, puha sötétség. Az összehúzódások hosszúak, lassúak, intenzívek és erősek. Ez az orgazmus könyörtelenül elveszi a jussát, és sok jár neki.

A tükörben látom az arcát. Szükségem van most a stabilitására, így tudom beleengedni magam ebbe az erőbe. Ismerem a biztonságot, amit nyújtani tud, és hogy lehetek erős, lehetek gyenge, lehetek váratlan, lehetek amilyen csak lenni tudok.

És még nincs vége.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Rózsaszirmok

A tér most még

Minden rendben

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

A természet

March 29, 2018

Más voltam

March 13, 2018

olyan… jól

March 8, 2018