Feketén fehéren


Lassan öt éve már, hogy nem vagyunk egymásnak. Nem tűnik hosszú időnek, pedig sokszor meghaltam már azóta. És meg is születtem újra. De az is lehet, hogy minden maradt bennem a régi, csak ahogy az élet lesz más, úgy esik rám másfajta fény.

Ott mosolyog azon a fekete-fehér képen. Mintha mindig itt lett volna, és mintha az idő nem számítana. Mintha évszázadokra tervezne maradni.

Egy ideje havonta egyszer bekukkant a Linkdinemre, nem tudom, hogy miért. Csak látom az értesítést, hogy itt járt.

Volt, hogy dühös voltam miatta. Legszívesebben a világból is kitöröltem volna magam, csak semmi ne juthasson neki belőlem. Nem akartam, hogy a gondolatomból táplálkozhasson. Fájt, hogy pont ez kell belőlem neki. A gondolatom, hogy vagyok. Az őrjítően végtelen biztonságos távolság tőlem.

Aztán lassan már nem számított többet, hogy megnéz. Beleszürkült az időbe.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017