Lökések


Attól indulok be, amit a szemében látok. Attól a fénytől.

Vagy attól, ahogy hozzám ér. Pedig nem is látom, de mégis olyan erősen érzem.

Előző nap, amikor apró csókokat lehelt a csuklómra, aztán végigcsókolta a kézfejemen, a puncim forró lüktetésbe kezdett.

Máshogy élem meg a távolságokat. A testem emlékszik. Sokáig visszhangzik még bennem a gyönyör, és meglepetésszerűen árasztanak el a hullámai.

És sebesen gyorsulok. A konyhában állok éppen meztelenül, amikor mögém lép. A teste olyan meleg és sima és élő. Ahogy megérint, annyira erősen reagálok, mintha most is bennem lenne.
Ha nem hagyod abba, ide fogok spriccelni.
Mi a baj ezzel? Van valami szabály arra, hogy a konyhában nem szabad spriccelni?

Az a mozgás bennem…

Az áramlások…

A lüktetések…

A befelé táguló hullámok…

A teljesség és kitöltöttség élménye…

Az a mozdulatlanság, ami tele van élettel, és én kinyílhatok benne.

Az első benyomulásai puha spirálokban érkeznek. Olyan finom és gyengéd és hosszú.

A sóhajai meleg lökésekként érkeznek meg a szívembe.

Gyönyörű.

Lassú és mély most.

A fülembe suttogja, milyen bennem lenni.

A belsőm mindenre reagál.

Arra, ahogy a farka vibrál bennem.

Ahogy tövig merül a puhán szorító nedvességemben.

Vagy amikor egy darabig nem hatol mélyre bennem. Aprókat mozdul.

Aztán magamba húzom teljesen. Úgy élvezek, hogy sokáig nem tudom abbahagyni.

Pulzálok és örvénylek.

Nem változtat, hogy hullámozom a farkán, vagy meg sem mozdulok, az orgazmusom erős és kitartó. A lökései lassan maradnak abba.

Tags:
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Amilyen csak lenni tudok

Az ő helyén

Tartás

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017