Újra és újra és újra és…


Még egészen kora reggel volt. Alhattunk volna tovább, ehelyett inkább szerettük egymást.

A bőre meleg, és olyan ragyogó. Ahogy simogatom, annyira él. Itt van. Most.

Aztán a hasamra fekszem, és ő futtatja végig a kezét rajtam. Imádom a súlyát érezni, ahogy lassan rám fekszik. A bőre a bőrömön. A súlya jelen. És még többet akarok érezni belőle. És elindul bennem.

Újra és újra.

Élvezz nekem! Most! És élvezek. És még.

Minden spirál. Ha felülről nézem, ugyanoda érkezik vissza. Ugyanonnan indul el. Ha oldalról nézem, emelkedik és süllyed. Hullámzik. Él. Megvan a saját élete. Én csak magamba engedem. Átélem. Egy időre.

Újra és újra.

Tegnap olyan mérges voltam rád. Pedig nem tettél semmi rosszat.

Miért?

Mert annyira jó veled, hogy már most fáj, amikor majd nem leszel.

Fölöttem van. Az egyik karját a fejem alá teszi. Magunkba zár. A másik oldalról viszont szabad vagyok. Így szeretem. Ez az az ölelés.

Itt vagyok. Itt van. Én éppen sok helyen vagyok egyszerre. Mintha számtalan réteget járnék be egyszerre a folyamatos reszketések és hullámzások alatt. Kiterjedek és magamba húzódom vissza.

Újra és újra.

Érzem, ahogy a farka teljesen kitölt. Teljes mozdulatlanság egy darabig.

És ha már nem így szeretjük egymást, akkor majd szeretjük egymást máshogy.

Aztán boldog vagyok.

Aztán félek.

Aztán csend van.

És nem látok semmit.

Végtelenül hosszú pillanat két orgazmus között.

Tags: ,
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017