Ahogy tartattam vele a kontrollt


Most, ahogy körülnézek a szobában, mintha tegnap nem történt volna itt semmi. Ahogy elpakoltam az ágyat, szinte alig maradt valami, ami a délutánt idézné. Képtelen voltam még eltenni a fehérneműket, és az eszközök egy részét, amiket a játék előtt készítettem oda. Pont látom innen a fotelemből.

Készültem erre a sessionre vele. Arra, hogy én vezessem. Azt éreztem, hogy nyílik bennem valami más még erre. Valami új és finom és szép. Valami, amit ő inspirált, és ami mélyen megérintett.

Azt szerettem volna, ha a benne lévő szépség és az élet ott találkoznak a testében, ott azokban a pillanatokban. És művésznek éreztem magam, aki vággyal, érzésekkel, érzékekkel fest. A folytatást már más irányba képzeltem el, de azt tudtam, milyen kapun akarom átvezetni, és eszerint raktam össze a session első részének a zenéjét.

Én már neglizsében vártam, amikor megérkezett. A sminkem és a hajam is gyönyörű most. A magassarkú papucsomban pont olyan magas vagyok, mint ő.

Tetszik, amit látok. A várakozását, a vágyakozását, a csodálatát, az izgalmát.

H-i-m: – Megcsókolhatlak?

Én: – Most nem.

Akarom, hogy beszéljen hozzám. Akarom, hogy kifejezze a vágyát. Azok között a keretek között, amiket én szabok meg. A vágy az, ami visz és táplál engem, ami összeköt az elevenségemmel.

Meztelenül akarom. Azt akarom, hogy bárhol hozzáférhessek, ha ahhoz támad kedvem. Hogy ne tudjon elbújni előlem.

Majd aztán én választom el a világtól. Ott és úgy, ahogy én akarom. Azt kérem, hogy vegye fel a fém farokketrecét. A méreteihez képest kicsi az a fém. Tudom, hogy nehéz felvenni. Főleg, amikor a farka egyre jobban ágaskodik. Kap egy kis szünetet a próbálkozásban.

A rúzsos ajkaimmal megjelölöm a testét. Tetszenek az ajkam nyomai a mellkasán. Most megcsókolhat ő is. Most suttoghat édes dolgokat a fülembe. Most egy kicsit. Amíg azt nem mondom, állj.

Másodszorra sikerül felvennie a fém chastity device-t. Lezárom a lakattal. A golyói kereken feszülnek a szoros gyűrű alatt. A kis réseken hozzáférek a bársonyosan puha bőréhez. Megsimogatom.

Aztán a kendővel bekötöm a szemét, és a szobába vezetem.

Olyan gyönyörű, ahogy miattam áll ott. A kezeit a szavaimmal közöttem a háta mögé.

Bekapcsolom a zenét. Tudom, hogy gyűlöli a hideget, a jeges szelet. Most mégis a hideg szél borzongat a hangszóróból mielőtt lassan feloldaná a fájóan gyönyörűre váltó a zene. Megmozgat a zene. Az én szívemet is felkavarja.

Most az enyém. Belélegzem a bőre illatát a nyakánál, mielőtt beleharapnék. Az ujjbegyeim a bőrével játszanak. A körmeimmel láthatatlan árkokat vájok az érzékeibe.

Most miért ropogtattad meg az ujjad?

Nem tudom.

Dehogynem tudod.

Feszültséglevezetés, azt hiszem. 

Nincs hová elszökni az érzésektől most. Csak a most van. Pillanatok váratlanul hullámzó egymásutánisága.

A kendő, amit már korábban odakészítettem, puha és könnyű. Finoman borítom be vele a hátát, és lassan húzom át rajta. Olyan lágy most így és olyan képlékeny. És olyan isteni ezzel játszani. Most mindene annyira él.

Belemarkolok a fenekébe. Gyönyörködöm a sóhajokra nyíló ajkaiban. Megcsókolom, mert én szabad vagyok.

A kendővel erősebben magam felé húzom, és ahogy összefogom, ő ebbe a puhaságba szorul. A nyögései olyan érzékiek. Tudom, mi jön.

Félreteszem a kendőt, és előveszem a korbácsot. Ez nem egy finom érintésű korbács. Még a simogatása is kicsit érdes, néhol tapad a bőrhöz. A szálak közepesen. Nem akartam finomabbat választani. Nem akarom bántani most. Csak játszani kicsit. Fekete kígyóként tekereg rajta.

A kezeit most átteszem előre, hogy a feneke is védtelen legyen.

Piciket lendítek csak. Különösen szeretem felemelni a karom a magasba, és így felülről ütni vele. Ilyenkor máskor terül szét, és az a kis mozgás inkább hangsúlyossá válik, mint élessé.

Aztán lassan leveszem a fehérneműt. Csak a harisnyatartó és a combfix marad. A felsőtestéhez simulok. A bőrömön érzem a bőrét. Hozzásimulok. Körbefonom. Az enyém most.

A puncimhoz húzom az ujját. Tudom, hogy milyen őrjítően nedves és puha és lágy vagyok most. Aztán a szájához emelem a kezét. Most megkóstolhatod. Így kapcsolódunk. Kívánom az ajkait.

Szabad letérdelnem, hogy megnyalhassam a mellbimbóidat?

Hmm. Jó ötlet. Igen. Most meg is érintheted a melleimet.

Olyan finoman vesz az ajkai közé. Fantasztikusan csinálja. Hátrálok kicsit. Csak hogy még nehezebb legyen neki. Hogy érezhessem, ahogy érezni akar engem, ahogy örömet akar szerezni.

Visszaállítom a helyére. A kezeit a háta mögé parancsolom. Az ecset, amivel játszani kezdek rajta kisebb fejű és finom, de van azért egy kis ereje. A bőre szereti, de amikor a feszülő golyóit érintem meg vele, még hangosabban veszi a levegőt. A farokketrec kis réseinél is kínálja magát a bőre. Hol az ecset, hol a körmeim élvezkednek most rajta, hogy aztán időről időre hagyjam kiterjedni a mozdulatokat távolabb is a farkától.

A nyuszis vibrátor, amit most a kezeim közé veszek, egészen kicsi, és ovális. Két nyuszifüle van, amik rugalmasan vezetik át a vibrációkat a testébe. Azzal simogatom most. Ő pedig borzing és sóhajtozik. Néha kuncogok a gyönyörű reakcióin. Olyan felszabadító és örömteli ilyen szabadon játszani vele.

Aztán az ágyhoz vezetem, hogy feküdjön le rá. Leveszem róla a lakatot és a farokketrecet, majd lekerülhet a szemkötő is. Olyan jó most ennyire közel lenni hozzá, ahogy rajta ülök és fölé hajolok.. Jó a ragyogó szemeibe nézni. Élvezni a befogadásának nyitott lágyságát.

Finoman a fogaim közé veszem az ajkait mielőtt megengedem neki, hogy most megcsókoljon.

Aztán lassan a farkával kezdek játszani. A selyemsálat körbevezetem a zacskó alatt, fel a farka tetejéig. Aztán egy újabb kör. Csak egyszer kötöm át, nem akarok sem csomót, sem masnit. Azt akarom, hogy meghúzhassam jobban, ha éppen ahhoz van kedvem. És párszor meg is húzom kicsit.

Mielőtt az ajkaim közé venném a farkát, azt kérdezi, hogy az arca fölé ülnék-e, hogy nyalhasson. Most nem. Később majd fogok, de akkor sem nyalhatsz majd. 

Szeretem a farka ízét. Szeretem az ajkaim érzékenységét, ahogy a bársonyos keménységgel játszanak. Bekapni a golyókat. Kiélvezni minden pillanatot.

Aztán a farka fölé nehezedek. Szinte izzik az arca. Ugye tudod, hogy most nem fogok beleülni a farkadba? Pontosan tudom, nyögi nekem. Élvezem a látványt.

Hol hagyom, hogy vulvám csússzon végig rajta. Hol pedig feljebb emelem a csípőm, de éppen csak a farka végének hagyom, hogy egy egészen apró kóstolót kapjon a puncim forróságából. Nem engedem magamba. Hagyok időt ehhez, mert élvezem, ahogy az egész teste reszket. Nem is lenne nagy mozdulat, és a puncimba csusszanhatna, de ezt most nem engedtem meg neki.

És ez nekem is kínzás. Olyan jó lenne hagyni, hogy kitöltsön, de most mégis inkább a be nem teljesülő vágyat élvezem. A kontrollt. Szándékosan nem kötöztem meg kötéllel. Csak elvárással.

A nedvességem kitör a puncimból, és végigfolyik a farkán. Élvezek.

Köszönöm, hogy a farkammal így szolgálhattam az örömödet.

Az arca fölé térdelek. Most nem használhatod a nyelved. A leheletét akarom érezni. Az ajkainak a puhaságát. Ahogy a puha szőrei csiklandozzák a puncimat. Ahogy belélegez engem. Ahogy ilyenkor a puncim az egész világ neki.

Játszom egy kicsit a nyuszival. Aztán az ágy karfájára ülök, és úgy simogatom magam. Nem bírja levenni a szemét rólam, pedig egészen felfelé kell néznie, ha látni szeretne. Velem nyög. Velem lélegzik. Újabb orgazmusom van.

Most azt akarom, hogy én fekszem ide, és legalább addig nyalj, amíg elélvezek. Használhatod a kezedet, az ágyon lévő dildót és kis vibriket.

Tudom, hogy átkozottul jól csinálja majd. És tudom, hogy mennyire élvezi. Tudom, hogy feloldódik ebben. Újra spriccelek és nyögök és élvezek. És még.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Amilyen csak lenni tudok

Az ő helyén

Tartás

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017