A középpontok játéka


Az én játékomat játszottuk. Beállítottam őket a szerepbe, és szabadon engedtem őket, hogy az érzéseik szerint játszhassák a füleimet. Az volt az egyik első lépésük, hogy beálltak a tér közepébe, én pedig annyira megijedtem ettől, hogy önkéntelenül is hátraléptem kettőt.

Idő kellett, hogy megszoktam azt, hogy a középpontba kerültek. Ahogy ahhoz is, hogy oda tudjak állni. És volt egy olyan pillanat, amikor már megkönnyebbültem attól, hogy ott állok középen.

Az kellett ehhez, hogy ne nekem kelljen megmondani, kitalálni, hogy mi történjen, hanem mindenki keresse meg, ami neki a legjobb, és hangoljuk ezt össze. Az kellett ehhez, hogy szabadon kapcsolódhassunk a jóban, hogy lehessen játszani, keresni, kimondani. Olyan tiszta volt. És ettől végre valami új születhetett, ami lehetett más, és lehetett több.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Odaadom magam magamnak

A helyek bennem

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017