Víz és tűz


Mintha valahogy ott maradtam volna abban a világban. Ott a simogatások és ölelések között. A melegen bugyogó mélyről jövő nedvességemben.

Az eső hangja tökéletes visszhangom. Megnyugtatóan bőséges. Átváltozik. Természetes. Igazi.

A csokoládés masszázsom. Úgy masszírozott, hogy egészen a végéig  fel sem emelte a kezét rólam. Minden vezet valahová és még tovább. Nyolcasokat rajzolt a hátamra, és végre elhittem, hogy belesimulok én is az élet végtelenül rugalmas hálójába, ami mindent és mindenkit összeköt.

A fürdőköpenyem puha. Nyitott a melleimnél, hogy megérinthessem magam. A bőröm puha és meleg még a fürdővíztől. Szabadnak érzem magam most és elragadtatottnak. Igen tudok mondani.

Az az érzés úszik be, ahogy meglovagoltam a farkát. Ott van bennem. Mintha a világ minden öröme az enyém lenne. Elég, ha engedem magam. Annyira sűrű minden, és mégsem nehéz. Melegem van és sóhajtozom. Néha a reszketés a bokámból indul, és mintha végigrezegne a testemen aztán az ő testén és így tovább.

Elment. És nincs vége. Itt vagyok. Bizseregnek az ajkaim. Meg sem kell mozdítanom a nyelvem, és érzem ezt a forróságot, ahogy egyre jobban eláraszt engem. Olyan érzékeny vagyok most, hogy nincs szükségem semmire. Még rám sem. Mindegy, hogy ki vagyok, mi vagyok, milyen vagyok. Az elragadtatás itt él bennem. Megengedem, hogy szikrázzon, hogy lángoljon, hogy elaludjon, hogy életre keljen és átjárjon újra. Igent tudok mondani.

Tags:
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017