Hol vágtázom, hol csak sodródom
Mire eljutottunk oda, hogy behelyezkedtünk az OM*-hoz a puncim már szinte lángolt. Azt szeretem ebben a pózban, hogy meg tudom érinteni. Hogy olyan könnyű nekem is kapcsolódni hozzá, nem csak neki hozzám.
Megmarkoltam a vádliját és a combját, és abban a pillanatban eltűnt belőlem a feszült felfokozottság, miközben az izgalom maradt. Tele vagyok energiával. A belsőmben mintha buborékok pattognának kontrollálhatatlanul mindenfelé.
A keze nyugodt. És az a nyugodtság ebben a megzabolázhatatlan örömben biztos ponttá vált. Ezt el kellett mondanom neki akkor és most, és ahogy kerestem a szavakat, majdnem elsírtam magam.
Mozgás volt bennem. Nem csak az OM miatt. Már sokkal korábban kezdődött, amikor délután masztiztam. A csípőmnek pedig kellett a tánc, és ettől felerősödött az érzékelésem. Az OM-ban is visszajött.
A belsőm él. És ahányszor azt éreztem, hogy ez a mozgás, ez a vibrálás bennem tágulni kezd, és lassan túlmenne rajtam, mindig összefog a gyönyör. De folyton máshogy. Az egész olyan váratlan. Egyedül onnan tudom, hogy jön, hogy egyszer csak ezt érzem, hogy a puncimból kitörnek ezek a hullámok, és ahogy ezt észreveszem, máris tudom, hogy most összesűrűsödik minden egy középpontban bennem, hogy aztán kedvére dobáljon majd engem. Izgalmas.
Spock néha mintha “csak” tartaná a csiklómat, és ezzel erőt és teret kapok. Aztán a csiklóm bal alsó része akarja az ujját. Hol vágtázom, hol csak sodródom a hullámaimon, és annyira élvezem.
A lezárásnál kérem, hogy még erősebben nyomja rám a tenyerét, és egészen váratlanul kap el ez az intenzitás és gyönyör újra.
*Az OM, azaz orgazmus meditáció, egy 15 perces, páros, csikló simogató gyakorlat. A célja a résztvevők kapcsolódásának megtapasztalása és gazdagítása, illetve az orgazmus elősegítése, ami alatt az OM-ban nem a csúcspontot értjük, hanem egyfajta bekapcsolódott állapotot, az egység életteli megtapasztalását.
