Egyre mélyebbre


Ezt az érzést általában úgy hívom, hogy szomorúság.  Az a fajta érzés volt, ami összefacsarja a szívemet. Mintha valaki a tenyerébe vette volna, és alaposan összeszorította volna. Aztán elengedi. Aztán megszorítja újra, de nem tudom előre, hogy mikor. Amikor egészen összenyomja kicsire, akkor alig kapok levegőt, és sírni tudnék. Nem a fájdalom miatt, hanem talán amiatt, amit ez a nyomás kifelé présel ilyenkor a szívemből. A fájdalom a fizikai fájdalomhoz képest sokkal kisebb, mégis az egész lényem reszket belé.

És nem akartam azon gondolkozni, hogy miért. A miértek csak elterelések. Érezni akartam. Nem gondolkodni, kutatni és analizálni.

Lefeküdtem. És hagytam, hadd jöjjön az, amit én úgy hívok, hogy süppedés. A süppedés az, ahogy hagyom a rétegeket egymás után jönni. A szomorúság alatt most a reményvesztettség lapult. Az ember azt gondolná, ha elveszít valamit, akkor attól könnyebb lesz. De a reményvesztettség nem ilyen. Egyre nehezebbnek és nehezebbnek éreztem magam. Mintha mindenem egy lett volna a ház mozdíthatatlanságával. Mintha soha többet nem lennék képes megmozdulni. Mintha nem maradt volna bennem hely másnak, mint ennek a súlyos és tömör érzésnek.

Aztán elnyomott az álom. Amikor felébredtem, tényleg könnyebbnek éreztem magam, és jól voltam.

Vártam, hogy mi lesz ezután.

Emlékek jöttek, nem gondolatok. Megélt pillanatok és érzések. A két évvel ezelőtti szakításom.

Hogy milyen volt vele lenni. Az a szabadság, hogy lehet őszintén beszélni. Ahogy egyszerre volt zsigerien állati, mégis gyengéd és felemelő. És nagyon más volt mint minden előtte vagy akár utána.

Mindig elmondtam, hogy mi nem járunk. Nem is jártunk.

Aztán eltűnt.

3 hónapra rá megkeresett, hogy velem akar lenni. Azt mondta, azért tűntem így el, mert tudtam, hogy ezt nem fogod megbocsátani nekem. És mivel én tudom, hogy ezt nem fogod megbocsátani nekem, ezért nem is foglak keresni.

Most azért vagyok itt, mert most már tudom, hogy veled akar lenni. Akkor akartam jönni, amikor biztos vagyok ebben. Neked akarok adni mindent.

Én pedig tudtam, hogy habár őszintén ezt hiszi, mégsem úgy van. Hogy a szavai és a tettei nem csengenek össze. És elküldtem. Kegyetlenül, mert abban a pillanatban csak ehhez fértem csak hozzá magamban, ami elég erős lett volna.

És emlékszem, hogy mennyire megrémített a szerelem lehetősége. Mintha azt választani maga lett volna a halál. Hogy mennyire féltem.

Ahogy azt kérdezte tőlem, hogy mitől félsz ennyire? Mondd el!

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen nem tudja ízű. Jól van ez így is.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Kattints a képre az orgazmus meditációs programokért:

Kattints a képre az orgazmus meditációs programokért: