Az orgazmikus életem


Tisztán feküdtem az ágyba. Csak egy vékony takarót húztam magamra. A bőröm annyira friss a zuhany után, hogy olyan érzés, mintha lélegezne. Nem mozdulok, mégis mindenem él. A bőröm alatt érzem az életet áramlani magamban.

A hátamon fekszem, a karjaim kicsit oldalt. Teljesen önátadós póz. Hálás vagyok azért, hogy ennyire tudok érezni. Az folyton hullámzó elevenség bennem olyan, mint egy elnyújtott, hosszú orgazmus.

A takaró könnyű és vékony. Néha, amikor masztizom, finoman hozzáérintem a puncimhoz, és ahogy a bőrömhöz ér, olyan, mintha egy kéz simítana végig finoman. Most szinte az egész testemet fedi. Olyan könnyű, hogy mintha egyszerre lenne és nem lenne rajtam. Dorombolni tudnék az élvezettől. Csak hagyom magamat így érezni, mert annyira jó.

Aztán az jut eszembe, hogy ezt akarom. Ilyennek akarom az életemet. Ilyen érzékinek. Élettelinek. Könnyűnek. Áramlónak. Mint ahogy most fekszem itt. Orgazmikus életet akarok.

Erre persze megszólal a szigorú hang bennem, hogy az élet nem lehet ilyen. Küzdeni kell, haladni, előre menni. Aztán az a szelíd hang szól, amit úgy szeretek, hogy több út is van ehhez.

Az egyik, hogy megteremtem magamnak ezt az életet. Megadom magamnak mindig azt, ami éppen kell hozzá. Percről percre.  Újra meg újra.

A másik út, hogy megtalálom mindenben ezt az érzést. Hogy érzem, amíg el nem ér és túl nem jut rajtam minden egyes hullám. Bármiben, ami csak jön.

Aztán láttam ezt a két utat összefonódni és eggyé válni.

A jobb oldalamon a Fifi szuszog békésen. A bal tenyeremen a Pimpőc fekszik. Ott dobog a kis szíve a kezemben, és meghat ez az elemi béke és bizalom. Sokáig hullámzunk mielőtt elaludnék.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Amim csak van

Sok mindent szoktam

Az igenek

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen középen ízű. Más innen.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Amim csak van

June 17, 2018

Sok mindent szoktam

June 6, 2018

Az igenek

May 26, 2018

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018