Kettő


Ahogy felvettem, azt éreztem, hogy ez a ruha az enyém. Hogy átöleli és kiemeli a testemet. Imádom ezt az érzést. Meg is vettem. Ugyanebből a fazonból tetszett még egy másik variáció. Más szín, telt, nőies mintákkal, ugyanakkor visszafogottabb, mint az, amit megvettem. Mégis erősen gondolkozom azon, hogy visszamegyek, és megveszem.

Ő: – Keress apropót, hogy megjutalmazhasd Magad
Én: – Pénzt kell keresnem. Apropót nem kell. Mindig jár nekem a jó, nem csak akkor, amikor valamit jól csináltam.

Próbálom az életem egyensúlyát átállítani a “megérdemlem – nem érdemlem meg módból” a “mi tenne boldoggá” módba.

Nemrég játszottam ezzel. Az egyik kezemben volt a munka – szorgalom, mindaz, amit leteszek az asztalra. A másik kezemben volt az öröm – boldogság. Mintha egy anya lettem volna, két gyerekkel. És azt kerestem, hogy tudunk mi így hárman harmóniában együtt lenni. Attól féltem, hogy az öröm megeszi a munkát, ha szabadon engedem. Hogy elsöpör mindent, és nem marad utána semmi.

Most már azt akarom, hogy átitathasson mindent az öröm. Nem akarok félni tőle. Nem rossz. És nekem kell mind a kettő.

Az életemben többször volt olyan fontos pont, amikor két út, két lehetőség közül kellett döntenem. És én döntöttem. És ahányszor döntöttem, lemondtam az egyikről. És ahányszor lemondtam, összedőlt minden. És nem maradt semmi.

Most valahogy azt próbálom, hogyan tudom szeretni magamban mind a kettőt, vagy hármat, vagy százat… Hogy hogyan tudom egy életben, egy emberben, egy szívben valahogy mindazt, ami jön szeretettel fogadni.

Anyu és az öcsém az utóbbi időben sokat veszekedtek. Amikor az anyu nemrég felhívott, hogy panaszkodjon, elmondtam neki, hogyan látom.

Anyu: – Szóval ezek szerint én vagyok a rossz.
Én: – Nem vagy rossz se te, se az öcsém. Te szereted az öcsémet. Az öcsém szeret téged. Én is szeretlek téged. Te is szeretsz engem. Az öcsém meg én is szeretjük egymást. Nem ez a lényeg? Csak még nem tudjuk, hogyan lehet ennél jobban csinálni.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Feketén fehéren

Ami éppen uralkodik

Nem volt rá szemem

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017