Akkorát kaptam


A bal mellem fölötti véraláfutások most még emlékeztetnek a pszichoboxra.

Megvolt a témája, hogy miért akar boxolni. Azt kérdezte, hogy elboxolhatnánk-e azt, hogy én vagyok az anyja, aki szurkálja. Ő pedig olyankor mindig lefagy. Szeretne kiállni magáért, megvédeni magát, érezni az erejét. Feladtam rá a boxkesztyűjét. Aztán én is megkaptam az enyémet.

Azt kértem, hogy a szemem hagyja ki a játékból. Ő az álla bal oldalára akart vigyázni. Összemértük az erőnket. Lehet még erősebb. És még. És még. Most lesz a jó. Persze box közben elfelejtjük majd úgyis.

Aztán elkezdődött a 90 másodperc. Én ütöttem először. Párat. Mindig jobb kézzel. Végig ott volt a fejemben, hogy vigyáznom kell az állára.

Már párszor visszaütött, mire leesett, hogy ez most már. Nincs már lefagyva, és jön ezerrel. Védekeznem kell. Egy kis ideig ütni sem tudtam. Próbáltam azt keresni, hogyan lenne a legjobb.

Aztán összeszedem magam. Kap nagyobbakat. Visszaüt. Bazi nagyot kaptam. A közönség feljajdult helyettem, ahogy orrba talált. Nem a fájdalmat éreztem, hanem az ütés erejét, és elárasztott a szeretet. Akkor kezdtem el őt igazán szeretni. Mert erős. És onnantól kezdve már nem akartam megütni. Át akartam ölelni. De ő még küzdött, hát visszaütöttem.

Egészen addig, amíg meg nem állt, és zokogni nem kezdett. Átöleltem, hogy sírhasson a karjaimban. Apró puszikat adtam a feje búbjára.

Akkor még nem volt teljesen tiszta bennem, hogy mi lenne az én box témám. Most már tudom. És ettől a menettől nagyjából meg is kaptam.

Az erőért magáért akartam boxolni. Azért, hogy legyen egy partnerem, aki belemegy a játékba. Azért, hogy üthessek. Nem a fájdalomért, hanem hogy beleférjen ez is. Azért, hogy üthessen ő is. Hogy beleférjen ez is. Hogy mind a ketten élhessük az erőnket. Hogy ne kelljen visszafogni, letompítani. Hogy a játék ne hagyja, hogy kevesebbek legyünk, mint akik vagyunk. Hogy fel lehessen adni, ha sok. És ez teljesen rendben legyen. Hogy tiszteljük egymást mindazért, amit beleteszünk. Ezért boxoltam volna én. És ebből kaptam most. Olyan hálás vagyok érte.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Feketén fehéren

Ami éppen uralkodik

Nem volt rá szemem

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017