Körök és hullámok


Én:Most úgy nézel ki, mint egy jóllakott óvodás, alvás után. Ragyog az arcod.
Mr:Azt elhiszem, hogy úgy nézhetek ki, – és ezerrel vigyorog – de sohasem aludtam az óvodában.
Én:Mit csináltál helyette?
Mr:Például orgiát szerveztem.
Én:Azoknak, akik aludtak, vagy azoknak, akik ébren voltak?
Mr:Azoknak, akik ébren voltak.

Egy srác énekel. Mély, blues-os hangja van. Az étteremben nincsenek sokan, pedig jó hely. Ez a barátságosság és biztonság szinte felér egy öleléssel. Tele vagyok minden jóval. Néha becsukom a szemem, hogy még jobban érezzem ezt. Édes a csendünk is. És olyan tiszta az örömünk. Sokat nevetünk.

Korábban nálam voltunk. Korábban is érkezett. Megkérdezte, hogy mikortól jöhetek? Azt válaszoltam, hogy akár most is. Itthon vagyok. Akkor lecsukom a laptopom fedelét, és indulok is.

Kávét ittam. Beszélgettünk.

És képzeld, olyan dühös is vagyok.
Miért vagy dühös?
Mert ma délelőtt megjött a menzeszem is.
Akkor nem csodálom, hogy dühös is vagy.

Amikor az OM-hoz készülünk, inkább maga mellé hív az ágyra. Én már meztelen vagyok. Ő csak majdnem. Olyan természetes mellette lenni. Nem kell semmilyennek lennem. Szabadnak érzem magam. És jó érzés, hogy ismer.

Ahogy a mellem a kezében van, az az epicentruma minden érzésemnek és mozdulatomnak. Azok az apró kis körök, ahogyan mozgatja, tovább és tovább hullámoznak. A csípőm is átveszi a mozgást, de itt már sokkal erősebb.

Lenyugszom. Emelkedem. Túláramlik rajtam.

Érzem a tamponom minden milliméterét a puncimban. Legalább azt, mert az érzem, hogy legszívesebben Mr egész karját magamba szippantanám.

Tudatosan simogat ennyire lassan és lágyan. Tud várni. És ettől megőrülök.

Mit szólnál ahhoz, ha most megállnánk, és kivenném a tamponom? Nem akarom, hogy akadály legyen bennem.

Rendben.

Van idő játszani. A tenyere a puncimra siklik. Beteríti az ajkaimat. Lassan köröz. Alig van súlya. És már spriccelek is. Érzem a melegét. A folyékonyságát.

Mr felsóhajt mellettem, de nem gyorsít. Ugyanez az érintés. Még egy perc sincs, és már jön a következő adag, aztán még és még.

Csak ezután hatol belém az ujja. Végre. A farka a kezemben. Érzem a merevségét. Ott van. Jelen van. Minden idegszála él és figyel és készen áll.

Akarom a farkát.

Hogy akarod? Beleülsz, vagy én legyek felül?

Beleülök. 

Lovagolni akarok. Úgy is kezdek. Magasan. Kiegyenesedve. Büszkén. Szabadon. Erősen.

A csípőm él. Köröz. Ettől minden, ami bennem történik, még valóságosabbá válik. Minél több ponton találkozunk, annál sűrűbb lesz a levegő bennem. Az alhasamra teszi a tenyerét, így nyom. Valami isteni így.

Aztán áthelyezkedem guggolásba. A vállába kapaszkodom. Feltolja a csípőjét, hogy még inkább kitöltsön.

Így még szabadabban tudok körözni. Így még szabadabban tudom érezni. Kemény és rugalmas. Isteni. A mozgás a felfedezés új dimenzióit adja.

Visszatérdelek, és belebújok a vállába. Olyan érzékeny vagyok. Használom ezt. Játszom. Magamba szippantok minden érzést.

Amikor átfordulunk, és megcsókol, nem hagyja abba a mozgást bennem. Még. Akarom. Ezt. Így.

Igeneket mondok aztán hangosan.

Nem csak beengedem. Együtt mozgunk.

Én élvezek el először. Ismer már. Ráerősít, hogy még több gyönyör jöhessen át.

Aztán ő jön. Mellém gördül. Nevetünk, és egy kicsit nem tudjuk abbahagyni.

Tudod, mikor találkoztunk először? 
10 éve.
Igen. Én is így számoltam.
Azért a 41 éves testem biztosan jobban tetszett.
Bennem ez nem így működik. Semmivel sem tetszik kevésbé a mostani tested, mint a 10 évvel korábbi. Bennem fel sem merül, hogy esetleg jobban szereted a 31 éves testemet.
Nem is szeretem jobban.

A test nekem ívek, mélységek, rugalmasságok, emelkedések, textúrák, ellenállások, színek… összessége. Mindene él. Mindene beszél. Nem hasonlítgatom. Csak szeretem érezni. Amikor ehhez gyönyörű emlékek társulnak, akkor minden még gazdagabbá és szebbé válik.

Tags:
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.