Szeretném nyitottnak érezni magam


Reggel volt még. A paplanom puha, meleg és könnyű. Érzem, ahogy a hűvös levegő mozog. Szeretem ezt. A szabadságot juttatja az eszembe, miközben biztonságos kényelemben vagyok. Mindkét oldalamon párna van. Ahogy fordulok, szeretem felhúzva rájuk tenni a térdemet. Meztelenül alszom, és a magasítás miatt a puncim így levegőhöz jut. Jó érzés. Néha fel is sóhajtok ilyenkor. Szeretem nyitottnak érezni magam. A matrac támaszt ad.

A testemre figyelek. Ahányszor egy gondolat kivinne a világomból, visszatalálok magamhoz. Legalábbis most még. Egyelőre. A puha paplan minden irányból megvéd. Olyan, mint egy ölelés. És ettől ölelésre gondolok. Keresgélni kezdek az emlékeim között, és akkor jövök rá, hogy már több, mint másfél éve nem aludtam senkivel, és nem ölelt át senki reggel, ébredés után. Ez fáj. Az is, hogy csak másfél év után tűnt fel.

Megkérdezi, hogyan alakulnak a dolgaim. Azt válaszolom, hogy amióta kitettem azt az idézetet a jelenben levésről a bejárat mellé, azóta tervezhetetlenné vált az életem. Azt javasolja, hogy vegyem le. Persze én is gondoltam rá, de egyrészt nem tudnám levenni anélkül, hogy a fal ne károsodna, másrészt rám nagyon is rám fér, hogy a jelenben találjam magam újra meg újra meg újra.

Ő arról beszél, hogy mennyire nehéz változni. Az én fejemben az jár, hogy nem akarok belemerevedni az életembe.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Feketén fehéren

Ami éppen uralkodik

Nem volt rá szemem

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017