A fehér róka


Amikor megláttam azt a fehér rókát, kicsinek és elesettnek láttam. Először azt hittem, hogy beteg. De ahogy végigsimítottam rajta, nem éreztem jelét semmi ártalomnak. Inkább olyan volt, mintha aludna. Olyan régóta alhatott ott abban a kis vacokban, hogy egy kicsit mintha össze is ment volna.

Azt éreztem, hogy dolgom van vele, hogy vigyáznom kell rá, de nem tudtam, mit tehetnék. Azt is éreztem, hogy fontos ajándék, és hogy talán mindig is itt volt velem, csak eddig aludt, és most fény vetült rá. Így aztán csak simogattam a puha bundáját, és szeretettel nézegettem.

És ahogy néztem, mintha egy kicsit nagyobb lett volna, mintha életre lehelődött volna. Amikor kinyitotta a szemét, nem tűnt zavarnak, vagy kábának. Teljesen nyugodt volt és békés. Azóta itt van mellettem, amikor magamban járok. Megnyugtat. Valami ősi. Valami tiszta. Valami barátságosság.

Pedig már van egy fehér gólyám is. Jön és megy. Aztán egy sámán doboláson repülhettem is a hátán. Én, a tériszonyos nem féltem akkor. Talán egészen más érzés magamban zuhanni. Talán azért nem féltem.

Ma, amikor azt mondták nekem, mert nagyon szomorú voltam és fájtam, hogy keressem meg a pozitív részemet, a belső napomat, akkor azt mondtam erre, hogy NEM. Tisztelem a szenvedésem. Tisztelem a fájdalmam. A szomorúságom. A dühöm. A sértettségem…

Tisztelem a sötétségem. És legalább olyan fontos nekem kapcsolódnom hozzá, mint a fényemhez.

És fura módon, pont ez a fehérség emlékeztetett arra, hogy van egy vérebem is. Az ősi erőm. Az eredetem. Mert minden a sötétségből emelkedett ki egyszer. Én is.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Odaadom magam magamnak

A helyek bennem

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017