Olyan érzés volt ez a 3 hét


Olyan érzés volt ez a 3 hét, mintha kiléptem volna valahogy az életem sodrából. Mintha minden, ami volt és minden, ami lesz, itt lenne velem egyszerre.

Azon a ponton, ahol most az életemben vagyok, rengeteg a szabadságom. Néha szinte elhiszem, hogy bármi lehetséges. Nem csak nekem. Az egész világnak.

Máskor viszont fáradt vagyok ettől. Akkor lepihenek kicsit.

Nem tudom, hogy voltál-e már úgy, hogy azt érezted, minden, amire valaha is vágytál, egy karnyújtásnyira van tőled. És te mégis félsz. Attól is, hogy eléred, és attól is hogy nem. Így is vagyok.

És költözöm újra. Volt még időm, hogy találjak lakást, de elég hamar meglett. Olyan lakás, ami megdobogtatta a szívem, és felkavart minden állóvizet az  életemben.

Be is rendezek. Az első szerzeményem egy nagy, bordó, szív alakú kanapé. Azon dolgozom majd.

Berendezetlen lakásba költözni tanulságos. Pontosan megmutat minden űrt az életemben. És ez bizony tud fájni. Szívfájdítóan fájni. Úgy fájni, hogy tudom, ez már elkezdett gyógyulni.

Néha meg olyan, mintha a világ hullámozna körülöttem. Mintha lennének mozdítható falak, mondjuk mintha egy szappanbuborék belsejében állnék, amit meglebegtet bármilyen szél.

3 hetet töltöttem az állatokkal, amíg Pé nem volt itt. Bebábozódtam. Az OM is pont kimaradt tevőlegesen. És pont most, a gubóm legmélyében, amikor érzem a szárnyam és a szűk kereteket, de mégsem érzem még magam repülésre alkalmatlannak, nőnek meg pláne (férfinak sem, hanem leginkább semlegesnek), akkor megjelennek a férfiak. Még itt a gubóm belsejében, elbújva a világ elől, átkarolva magamat, újrateremtve az életemet, még most is jönnek.

Én pedig hátat fordítok még. A hálószobám továbbra is üres. Pedig van. Egy tér, ami tűzért kiált és mély érzésekért, de azt érzem, hogy ehhez kevés vagyok egyedül. Akkor is kevés, ha bármi lehetséges.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Amim csak van

Sok mindent szoktam

Az igenek

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen középen ízű. Más innen.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Amim csak van

June 17, 2018

Sok mindent szoktam

June 6, 2018

Az igenek

May 26, 2018

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018