Mind mind mind


Nemrég volt, amikor éppen nálam járt egy barátnőm, és elmesélte, hogyan szeretkezett két férfivel. Tényleg szeretkezés volt. És jó volt hallani, mert a szavaiból annyira átjött az élmény melegsége. Olyan volt hallgatni, mintha az egész szeretkezés köré valamiféle puha és selymes burok került volna. Azt mondta, hogy mennyire jó, hogy van kivel megosztani mindezt, aki tudja, hogy milyen.

A hétvégén pedig szexistennős workshopon voltam. Az indított el aztán, ahogy ott szóba került a szex több férfival kérdés. Aztán mégis pont bennem maradt, amit úgy szerettem volna elmondani.

Azt, hogy van az az érzés, amikor két férfival vagyok, és olyan, mintha én lennék a kapocs közöttük, a bennük lévő közös, és a gyönyör, amit érzek szabadon áramolhatna közöttük, miattam. Szerettem ezt az érzést.

Aztán máris jön a másik. Amikor a két férfiból az én örömtársam lesz. Amikor úgy igazítják egymáshoz a mozdulataikat, hogy attól nekem a lehető legjobb legyen. A mozdulatok, az irányok, a helyezkedés, minden miattam, az én gyönyöröm szabadságáért van. És az emléktől a szívem legalább annyira forró lesz, mint a puncim.

És persze a harmadik. Én ülök középen. Mindkét kezemben, közel az arcomhoz, egy élettől pulzáló, álló fasz. Most amikor írok, érzem is már a bizsergést a tenyeremben. A két fasz, két különálló, mégis nagyon is összeillő energia, és tökéletesen kiegészítik egymást. Ha lefesteném, akkor törökülésben ülnék, és azt a címet adnám a képnek, hogy OM.

És persze nem is én lennék, ha nem jelenne meg az agyamban, hogy van még hely. Például mögém ülhetne valaki, akinek biztonsággal nekitámaszkodhatnám a hátam, és talán egyik keze az egyik mellemet fogná át, a másik talán a puncimon.

Igazából mindezt “csak” energia. A legfinomabb, legteljesebb, legpezsgőbb, legélettelibb… Most azt keresem, aki egy, mégis mindezt egyszerre érezhetem vele.

Tags: ,
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Ketten, idegenben

Karok közt

6 Comments

  • figyelő
    May 14, 2016 at 08:01

    Elolvastam, tudomásul vettem…:) Hanem egy közbevetett kérdés: hogyan állsz a biszexuális férfiak és nő hármasával? Volt esetleg ilyenben már részed? Őszintén megmondom, full heteróként gyakran nézek ilyen filmeket ilyenkor mindig a nő reakciója, arcjátéka érdekel. Vagy az a jelenet, amit te még egy ősrégi posztban találóan ‘nyalókázásnak’ neveztél.

    • puding
      puding
      May 14, 2016 at 21:13

      Néha meglep, hogy mások mennyire emlékeznek olyan dolgokra, amikre én már nem.:)
      Nem volt még benne részem. Már nem is lesz, szerintem, bár semmi kifogásom ellene, sőt tetszik a gondolat, amíg a nő marad a főszereplő.:D

      • figyeló
        February 18, 2017 at 05:25

        Tanultam a minap egy szót, a ‘heteroflexibilitást’, érzelmi okokból azonban nem tudnék belekóstolni, ahogy valószínűleg a straponba sem. Hanem azért érdekes lehet az ő gondolkodásuk; de nekem még érdekesebb a nőé, aki élvezetét leli ebben. Ha azt írod, te lennél a főszereplő – akkor a domináns éned is duplán törekedne felfelé? :-) Nem lenne esetleg túl sok az…?..:-)

        • puding
          puding
          February 18, 2017 at 08:39

          Nem félek attól, ami felfelé törekedne bennem. Az is én vagyok.

          • figyelő
            February 19, 2017 at 11:20

            Hogy is vonnám ezt kétségbe…? Talán nincs olyan ember a Földön, aki minden félelmétől a lelke mélyén is meg tudna szabadulni – viszont, bőven át lehet adni a helyet a jövőre vonatkozó egészséges kíváncsiságnak.

  • figyelő
    May 15, 2016 at 03:59

    Körülbelül erre a válaszra számítottam…:)

    Egyébként erre gondoltam:
    http://pudingocska.com/2009/03/16/makk-es-marcsik/

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen teljesen ízű. Kívül is belül.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

August 13, 2018

Nem minden gyönyör

August 13, 2018