A gólya


Egy apró kis, sárga madárka jött csiripelve. Engem hívott, húzott a hangja és húztak a kis szárnyai maga után. Mentem. Mentem, amíg egy eldugott, sötét barlanghoz nem értünk. Ott csiripelt, hogy menjek be. Idő kellett a szememnek, míg megszokta a benti sötétséget.

Odabent egy sérült madár feküdt. Nagy, fehér, gólya. Tudtam, hogy a szerelmem. Nem mint személy, hanem az érzés, és minden ami a szerelemhez tartozik. Több, mint három éve feküdt ott, sérülten és betegen. Nem volt elég, hogy az egekből zuhant alá, még itt is töltötte ezt az időt. És én nem tudtam, hogy itt van. Nem tudtam, hogy szüksége lenne rám. Még csak nem is kerestem, sőt ha lehet ilyet mondani, mintha még bujkáltam is volna előle. Ő pedig végig itt volt. Betegen. Egyedül. A sötétben. Rettenetes érzés volt.

Odakuporodtam mellé, és megsimogattam. A kezem alatt meleget éreztem, és ő megmozdult. A fejét az ölembe hajtotta, és én finoman simogattam. Örültem, hogy végre tehetek érte valamit. Kérdeztem, hogy mire van szüksége. Csak a jelenlétem kellett neki. A melegem. Amíg aztán egyszer azt nem mondta, hogy most már szeretné, ha kivinném. Ki, egészen a vízig.

A keblemre öleltem, és lágyan hajtotta oda a fejét. A karomban vittem a vízig, és letettem a parton. Meleg napfény sütött rá, és élvezte a levegőt, az életet. Aztán egyszerre azt mondta, most mennie kell. El kell repülnie, mert dolga van. Elengedtem, hadd menjen! Menjen oda, ahová a szíve húzza! És jöjjön vissza, amikor itt az ideje.

Talán a szerelem ilyen. Szabadon kell engedni, és talán, jó esetben, egy napon valaki visszahozza.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Odaadom magam magamnak

A helyek bennem

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017