Tudnál engem úgy simogatni, hogy… ?


Vártam már nagyon Mr-t, mégis alig értem haza időben. Még át sem tudtam öltözni. Reggel felöltöztem szépen. A sminkem is a helyén. A hajam is rendben. Már csöngetnek is.

Kéréssel kezdtem. Azzal, hogy amikor jó nekem és boldog vagyok, gyakran hirtelen megijedek. Nem tart sokáig ez az érzés, és habár tudom, hogy honnan jön, mégis szeretnék kezdeni vele valamit, vele lenni, megélni, mondjuk az OM-ban. Persze tudom, hogy máskor is számtalanszor átélem ezt, de szerettem volna tudatosan benne lenni.

Tudnál úgy simogatni, hogy valahogy ezt érezzem? Szeretnék hirtelen váltásokat. Kiszámíthatatlanságot… És pontosan értette, hogy mire gondolok. Tökéletesen sunyi volt.

Lassan, finoman kezdte a puncimat simogatni. Párhuzamosan, lefelé. “Laposan”, ahogy ezt a simogatást én hívom. Megnyugtató. Könnyedén siklik lefelé, de mégis a nyomás elég ahhoz, hogy jó kezekben érezzem magam, és máris kibomlok. És még nem váltogat semmit. Ravasz.

Érzem, ahogy a jelenlét ki akar szökni a testemből, de mindig gyorsan elkapom, és visszahívom magamba. Tudja, hogy kint van a “veszélyes útszakasz” tábla. Itt akkor is együtt leszünk, akármi is lesz.

És jönnek a változások. Erősség és hirtelen irányváltás. Átadom magam a bizonytalannak. Annak, hogy ez a jó megszűnhet egyik pillanatról a másikra. Aztán egyszerre egy finom kis csípés a mellbimbómon. Ravasz. Áthágjuk a szabályokat.

És ha a szabályok áthágásáról van szó, egyszerre benyomul az ujja a puncimba. Hirtelen, de nem durván. Én pedig felnyögök, és lefelé tolom a csípőmet. Mééééég. Akarom. Egyszerre abbahagyja, és más következik. Aztán meg visszatér belém, és körbe-körbe simogatja a G-pontomat. A kezem a mellemen. Belemarkolok, és az ujjaim nyomot hagynak a puha húsomban.

Könnyű ezekkel a változásokkal maradni. Aztán erősebben köröz a lefogott csiklómon. Ezt már nem szeretem annyira. Megint más következik. Amikor visszatérünk az erős csiklókörzésekhez, szólok, hogy ez most már sok. Jó hogy ezt csinálta. Jó, hogy szólhattam, hogy sok. Jó, hogy abbamaradt azonnal.

És a mélyem. Mennyi minden történik ott. Kimondom hangosan is, hogy olyan érzés, hogy bennem nem történhet semmi rossz. Minden erősség, minden mozdulat gyönyörű. Pont így szeretem. Meg úgy. Meg amúgy is.

Az “OM” ideje lejár, és földel, majd mellém fekszik. Azt mondom, hogy nem gondoltam, hogy ennyire természetes lesz. Nincs velem semmi baj. A fejemben van a “bug”. Köszönöm.

Azt kérdezi, hogy nem fázom-e? Egy kicsit igen, de olyan jó most így, hogy ezt nem bontanám meg. Erre még jobban elkezd simogatni, hogy felmelegítsen. Megfordulok, hogy máshol is megmelegíthessen. Csókot lehel a nyakam hátsó felére, és máris megremegek. Lágyan simogatja a hátamat. Mintha tollpihe lennék, amit kedvére fújdogálhat a szél, és táncolva lebeg a föld fölött.

Biztosan azért ilyen érzékeny a hátam közepe, mert azt nem érem el. Kell valaki mögém, aki tudja, hogyan lehet engem jól simogatni. Habár az ujja már nincs a puncimban, mégis érzem még azt a lassú, mély lüktetést, ami utána maradt. Megnyalom az ajkaim, mielőtt finoman a számba veszem az ujját. Éppen hogy. A nedvesség, a finom nyomás, a játék.

Visszafordulok felé. Gyönyörködik az arcomban.

  • Én: Mit szeretnél?
  • Ő: Lehet kérni?
  • Most lehet.
  • Akkor lehet egy kreditem? Most olyan jó így. Maradjunk még így.
  • Maradjunk.

Élvezem a simogatásait. És szépen közelít a puncimhoz megint.

  • Ő: Nagyon szeretem a puncidat simogatni.
  • Én: Fantasztikusan csinálod.
  •  A puncid valahogy adja magát. A formája, meg a reakcióid is.
  • Én nem gondoltam, hogy ezt ennyire nagyon sokféleképpen lehet csinálni.
  • Én sem. Most már túl vagyok a meglepődésemen, de ezt mindig megállapítom.

És tudom, mi következik. Az ujja újra elindul belém. De nagyon lassan, körbe, körbe, karikába belém. Úristen, de jó ez. De hihetetlenül jó. Aztán a mélyemben bal oldalon talál egy pontot. Onnan húzza egy képzeletbeli vonal mentén végig az ujját kifelé. Nekem pedig emlékeztetnem kell magam arra, hogy levegőt vegyek. Aztán egy másik sávban elindul visszafelé. A puncim pedig pont úgy simul elé, ahogy azt a cicák szokták, hogy eszedbe ne jusson abbahagyni, amit csinálsz.

Megint megköszöni a bizalmam. Azt mondja, lubickol abban, ahogy át tudom adni magam. Én pedig megköszönöm, hogy mindent megad ahhoz, hogy át tudjam adni neki magam.

Simogatósat játszunk. Aki bújt, aki nem, megyek. Ahogy az orgazmusom a csúcson van, begyorsít. Pont így szeretem. Kitárul egy kapu bennem, ami egyre szélesebb, és szélesebb. Ujjat vált. Most a hüvelykujja van bennem, és még gyorsabb. Egészen köré kulcsolom magam.

Azt mondja, úgy döntött, hogy most már mindig így marad. Az ujja bennem, és csak addig húzza ki, amíg megdug. Lassan húzza ki az ujját. Szinte örökkévalóságnak tűnik. Érzem, ahogy a folytatáson gondolkozik. Emlékeztetem, hogy van egy kreditje, de egyből hozzáteszem, nekem viszont most pont így jó. Elteszi későbbre.

Megfordulok, hogy simogathasson még. Érzem, ahogy a keze követi az idomaimat. Azt mondom, hogy most olyan izgalmasnak érzem magam… Azt válaszolja, hogy az is vagyok. És hogy örül hogy véletlenül égve hagytuk a nagy lámpát, mert most teljes premier plánban gyönyörködhet bennem.

Hozzányomom a fenekem a keményen álló farkához. Most, hogy tudom, hogy ennél nem engedem most tovább, ez engem is még inkább felizgat. Játszom vele. És élvezem. Meg is mondom neki, hogy mennyire élvezem a vágyát.

Piszkos nőszemély, pontosan tudod, hogy milyen szépnek talállak most, és szemérmetlenül kiélvezed. Tényleg így van. Fel is nevetek.

Mielőtt elmenne, megkínálom csokival és vízzel. Kér. Azt mondja, legalább addig még legeltetheti rajtam a szemét. Leülök a merőlegesen lévő székre. Az elhelyezkedem talán jobb szó. Azt mondja, talán nem is tudom, milyen szexinek találja. De, pontosan tudom – válaszolom. És pontosan azért húzom itt is végig az ujjam a combomon.

Na, szép, méltatlankodik. Ő meg álló farokkal szállhat majd be az autójába. Igen, bizony. És élvezem a gondolatot. Tease and Denial, a kedvencem. Játszom a bőrömön. Egészen zavarba jön. Hol felbátorodik. Hol kacarászik kicsit. Egészen zabálnivaló.

Azt mondja, hadd segítsek, és végighúzza az ujját a bal combomon. Igen, így jó. De akkor segíts már itt is, és a középső ujjamat lassan felvezetem a vállamon át a nyakamig, hogy aztán az öt ujjbegyem a körmeimmel finoman, lassan érzéscsíkokat húzzanak le, egészen a mellemig.

**Az OM, azaz orgazmus meditáció, egy 15 perces, páros, csikló simogató gyakorlat. A célja a résztvevők kapcsolódásának megtapasztalása és gazdagítása, illetve az orgazmus elősegítése, ami alatt az OM-ban nem a csúcspontot értjük, hanem egyfajta bekapcsolódott állapotot, az egység életteli megtapasztalását. 

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Amilyen csak lenni tudok

Az ő helyén

Tartás

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017