Természetesen pszichedelikusan


  • Én: – Hűűűű… Valahogy sikerült visszavarázsolnom a szkafanderes-mászós-macit a telefonomra. Megnézed?
  • Pé: – Nem.
  • Én: – Ó.
  • Pé: – Talán majd holnap.
  • Én: – Amúgy sem használom.

Újra és újra megkérdezik, hogy Pé meg én összejövünk-e. Fura nekik, és nem értik, hogy hogyan lehetséges az, amit csinálunk. Pével lenni nagyon természetes. Elmegyünk bevásárolni. Ugyanakkor és ugyanazt kommenteljük a rádióra. Beszélgetünk. Megosztjuk a napunkat. Nevetünk, ahogy a Fifi fellök engem, és összevissza nyalogat. Mégsem jövünk össze újra.

Minden mellett, ami összekapcsol bennünket, most olyan, mintha bezáródtam volna valahová a múltamba, és ez rossz érzés. Mintha az élet az orrom alá dörgölné mindazt, ami talán függőben van bennem. Persze fogalmazhatnám úgy is, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy újrajátsszam, ami nem működött, ami fájt, és megváltoztassam a mintámat, hogy ne vigyem tovább.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen teljesen ízű. Kívül is belül.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

August 13, 2018

Nem minden gyönyör

August 13, 2018