Ragyogás és nem ragyogás


Mostanra szexuális és életvezetési téren (hatalmas közös halmaza van nálam a kettőnek) olyan hatalmas lett bennem a zavarodottság, hogy azt már káosznak lehet hívni. És innentől kezdve szeretem. Mert túl sok, túl nagy, túl megfejthetetlen. Nagyobb nálam és ez jó. Már nem akarom megzabolázni. Csak nyesegetem néha. Meg próbálom kicsit terelgetni. Pé is néha odacsap a káoszomnak. Azt is értékelem. Nagyon is. Megkönnyebbülés hogy támogat.

Onnantól kezdve, hogy ekkora káosz lakik bennem, bármi megtörténhet. Tényleg  teljes a potenciál. Fura módon nem csak az ijedtség van ettől meg a félelem bennem. Sokkal inkább erőt érzek benne. Átalakulást. Energiát. Végtelen lehetőségeket. Igen, fájdalmat is. De most ebben a pillanatban még valahogy a fájdalom gondolata is megnyugvással tölt el. Különösen, ha az enyém. Önhittség azt gondolni, hogy bármivel meg tudok birkózni. Rettegnék, ha nem lenne velem Pé. De velem van. Valahol megint léptünk egy szintet.
[fancylist]

  • Én: -Nem tudom, hogy tudsz ilyen lenni? Hogy tudsz ekkora felületet adni nekem, hogy megsebezzelek?
  • Pé: -Túlságosan szeretlek.

[/fancylist]

Most nem félek. Vagy inkább az a jó erre, hogy máshogy félek, egészen máshogy. Azért fura félelemnek hívni, mert tudom, hogy meg tudok vele birkózni. Csak attól félek, hogy Pét megbántom. Sokat beszélgetünk emiatt. Tudatosan osztom meg vele minden kételyemet, vágyamat és örömömet is.

[fancylist]

  • Én: -És nagyon hiányoztál.
  • Pé: -Én? De hogyhogy hiányoztam? Te akartál kettesben lenni mással.
  • Én: -Igen, tudom. És jó is kettesben lenni. Azért akartam, mert mással más lehetek. De te akkor is hiányzol.
  • Pé: -De ez két teljesen ellentétes dolog.
  • Én: -Tudom, hogy ellentétes. De valahogy én egy csomó ilyen ellentétes dologból vagyok összerakva.

[/fancylist]

Szóval igen. Voltam kettesben mással. Tettem felfedezéseket csillió dologgal kapcsolatosan. És úgy érzem, hogy fejlődöm. Hogy nyitottabb vagyok, mint valaha. Hogy többet ragadok meg az életből.

Ugyanakkor néha félek amiatt, mert jól érzem magam. Félek, hogy az majd Pének fáj. Amikor azt mondom Pének, hogy önző vagyok, és úgy érzem, hogy jobbat érdemelne nálam, akkor leállít. Hogy nem jó, hogy így gondolkodom. Hogy mennyire szeret velem lenni. Hogy elképzelhetetlen neki, hogy bárkihez ennyire közel tudjon kerülni. Hogy szereti az idealizmusomat. Azt hogy van bennem élet. Azt hogy viszonyulok a szexhez.

Első lépéseim a domináns oldalon tetszenek. Az az energiabomba, ami elindul bennem egészen bámulatos. Még nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit keresek vagy hogyan látom. De az biztos, hogy gyönyörűnek találom a szubmisszív lelket. Az odaadást. A hihetetlenül mély sebezhetőséget. Az egyik legcsodálatosabb, legértékesebb dolog a világon. A lélek ragyogása. Egész nap el bírnék gyönyörködni benne.

Azért nehéz magamra dominánsként tekintenem (és a hóhér tudja, hogy az vagyok-e, nem is érdekel), mert inkább olyan érzés, mintha művész lennék. Meglátni a szépséget. A másikét. Kinyitni, segíteni neki kibontakozni, hagyni virágozni és elfogadni. Egyszerre a tanújának és alkotójának lenni. Nem mondhatnám, hogy ez eddig olyan jól menne. :D Ehhez kell még idő, kell még bátorság. Kell még önbizalom. És persze több tapasztalat. Meg persze a hódolat is tetszik. Egy kicsit sem tagadom.

Egyszerre csak egy falat. Bontok le. Az a legjobb a káoszban, hogy nem is akarom feldolgozni. Csak haladok. Meglátom, mi jön szembe.

Mondtam Pének, hogy milyen vicces és némileg egyszerűbb lenne, ha lennének valamiféle egyetemes szexikonok. Hogy mutassák, hogy mit szeretsz, mit nem. Pé szerint olyasmi lehetne, mint mondjuk a lutra album, amibe be lehetett ragasztgatni a matricákat. Tetszik az ötlet.

Miért nincs jó magyar kifejezés arra, hogy mindfuck?

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen eleven ízű. Szenvedélyesen.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.