A szenvedélyem


Döbbenet néha az élet. Döbbenet, hogy milyennek látom magam, vagy inkább hogy mit látok meg. Néha azt gondolom, nem is változom igazán, egyszerűen csak máshogy látok dolgokat és máshogy látom magam, ettől pedig minden úgy tűnik, mintha változna. Pedig nem is. Vagy legalábbis nem teljesen. És mégis minden más.

Ha valaki megkérdezi tőlem mondjuk tegnap, hogy szenvedélyes vagyok-e az ágyban, azt mondom, hogy valamennyire igen, meg hogy attól függ. Ha ma kérdezi meg, azt mondom, kibaszottul szenvedélyes vagyok. Mindig is az voltam. És tényleg az voltam. Csak ez egyik oldalról valahogy mintha nem láttam volna. Féltem látni, mert veszélyesnek látszott, olyannak, amiben el lehet veszni. A másik oldalról pedig mivel nem tudtam magamról, hogy ennyire szenvedélyes vagyok ritkábban éltem vele. Ilyen egyszerű.

Nem tudom, miért van, hogy a szex az, ami igazán segít nekem felfedezni magamat? Miért a szexből indul a legtöbb apró vagy nem olyan apró megvilágosodásom? Miért érzem úgy, hogy a szexben (jelentsen most a szex bármit, akár egyedül, akár csoportosan műveljük, vagy éppen nem műveljük, “csak” átéljük, elfogadjuk) mélyen magamba tudok nézni és teljesen ki tudok nyílni? Pedig ezt máskor is meg tudom tenni. De az más. Mindig más.

Persze valamennyire tudom a miértekre a választ. Főleg amióta Jack Morin – The Erotic Mind-ját elolvastam. Tudom, hogy milyen furmányosan alakítja át az ember az érzelmeit szenvedéllyé néha a legmeglepőbb módokon. 

Mindig hittem a függőleges világképben, hogy szintről szintre ismétlődnek a főbb princípiumok, miközben mégis mások. Az én egyik kedvenc ágam a szex. Ezt tudom (és nem csak tudom, hanem néha úgy érzem, hogy ezt vagyok kénytelen) “használni”. Azt hiszem, pont a látszólagos kontrollálhatatlansága miatt, hogy mindig visszabeszél és tud újat mutatni magamból és nem csak magamból. Szenvedélyesen keresem és kutatom mások szenvedélyét, átéléseit, tapasztalatait is. Valamit, ami mindig is ott volt, van és lesz. Legtöbbször az én választásom, hogy érte nyúlok-e. Minden más “csak” katalizátor. Az élet ajándéka a legteljesebb bőségében és tisztaságában.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen robbanás ízű. Semmi nem marad a régiben.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.