Igazából nem tudhatja biztosan, hogy vajon jóval korábban is folyton született-e? Az emlékezés képessége valószínűleg csak idővel alakulhatott ki nála, amikor rádöbbent, hogy az emlékek kapaszkodót nyújthatnak a megértéshez vagy erőt adhatnak neki. Bár volt, hogy inkább összezavarodott tőlük, de a fontosságukat akkor is elismerte. Elismerte azt is, hogy nem minden emlék van a javára, és ha túl sokat gyűjt belőlük össze, akkor láncokként tartják fogva, és ettől nehéz lesz körülötte minden, alacsonyabb az égbolt és leszűkülnek a távlatok.
Emiatt egészen jól jött, hogy meg is halt mindig, és amikor meghalt, levedlett magából valamit. Előfordult, hogy parányi, szinte észrevehetetlen dolgokat, de az is megtörtént már vele, hogy egy egészen aprócska semmiből építette újra magát teljesen másra. Még most is beleborzong abba a korlátlan bőségbe, amit ez jelentett.
Szeretett születni, de fura módon meghalni nem, pedig a kettő nagyon is összetartozott, sőt ha az ember jobban belegondolt, akkor meghalni valahogy könnyebb, mint megszületni. Mégis a halállal mindig sokat veszített. Még akkor is, amikor ez a veszteség iciripiciri volt, gyakran sokáig érezte a hiányt, amit maga után hagyott, mintha valahogy védtelenebbé vált volna tőle. Ez volt a szabadság ára.
Mintha egy regény kezdete lenne. Egy jó regényé.
Köszönöm. Mostanra már rájöttem, hogy inkább a rövid távú projectekben vagyok jó.
Ez most annyira tetszik és szerintem annyira benne van minden, hogy szóhoz sem tudok jutni.
Szerintem írj le mindent, ami eszedbe jut, engem biztos érdekel.
Úgy szurkoltam, hogy ne felejtsem el, amíg végre újra működik az oldal, és lesz időm is egy kicsi.
…de hát, ha így van, nem -e a halálban kellene hinni az élet helyett? Ha a szabadságnak ára volt, a szabadság becsapott minket, ő a hamis isten, aki nem veszi vissza a haláltól az életünket.
Vagy idelent csak hamis istenek vannak. És ez így van jól.
Ezt még sokszor el kell olvasnom, inkább átérzem mint értem még.