Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Most sem fogok. De sok dolog változik a jövő évtől, és talán mindez nekem is segít változtatni.
Azt gondolom, hogy a mozgás fontos dolog. De így, hogy itthon dolgozom, kevesebbet mozgok. Ezt most érzem is. Itt az egészségemről és a vitalitásomról van szó. Itthon ritkán állok neki tornázni, és unom is azt, amim van. (Btw imádnék egy wii fit plust.) Jó ideje szeretnék legalább heti egyszer (bár kétszer jobb lenne) legalább elmenni valami szervezett formájú sportot végezni. Ha csak egyszer mehetek, akkor jógázni szeretnék.
Habár eléggé kint lakunk, két jógastúdió is van a környékünkön. Az első honlapján találtam egy kifejezetten nőknek tartott jogát. Sok-sok éve, amikor azt kérdezték, hogy mit szeretnék csinálni az életben, azt mondtam, hogy valami olyasmit szeretnék, ami segít a nőknek, hogy boldogabbak és elégedettebbek legyenek. És most már részben csinálom is. Miért ne vonzana egy női csoport? Pláne jógával…
De amikor elolvastam a leírást, egyből rájöttem, hogy ez nem az én irányom. Miért van az, hogy ha egy kicsit is spirituális oldalról szeretnék foglalkozni a női oldalammal, akkor mindig a régi klisékkel találkozom? Azzal, hogy nőként megvan a helyem és szerepem, és milyen szörnyű, hogy a mai világban ez elsikkad? Hogy a női problémák mindig a nőiségnek a megélésében jelentkező lelki háttérre hívják fel a figyelmet. Hogy pl. a meddőség (nem vagyok az tudtommal) olyan betegség, aminek ha a lelki hátterét feldolgozzák, akkor majd meggyógyulnak…
Engem ez a fajta gondolkozásmód elszomorít és fel is háborít egyszerre. Azt gondolom, hogy rengeteg terhet és megfelelési kényszert ró a nőre, aki amúgy is folyton azzal küzd, hogy megtanuljon kilépni ebből a csapdából. Ez azt tanítja nekünk, hogy baj van velünk, hogy nem vagyunk jók. De szerintem a legtöbb nőnek pont az a baja, hogy nem tartja magát elég jónak. Ha egy szerephez próbálom igazítani magam, akkor hogy lehetnék nyitott saját magam felé? Mindig a Hamupipőke cipője jut erről az eszembe. Hogy fedezhetném fel a lényegem, ha van egy idealizált elképzelésem a saját helyemről a világomban? Pont ezek miatt van annyi boldogtalan nő, aki azt hiszi, hogy nem is nő, és alkalmatlan tartja magát arra, hogy tudja mi a jó neki. Hogy fedezhetné fel így bárki a belső bölcsességét?
A másik “kedvencem” a Hatha jóga, ami leginkább az uralásról és a kontrollról szól. Biztos van valami bajom ezzel is, ha nem tetszik a hozzáállás. Tudom, hülye dolog, hogy olyan sportot keresek, ami örömet hoz, amit talán megtanulhatok élvezni. Különbözőek vagyunk. Van akit a teljesítmény növelése tölt el örömmel. Én azt várom, hogy új utakat találjak. Hogy a testem is megkapja azt, ami neki jár. Hogy mostban és egységben legyek önmagammal. Hogy talán valami újat hozzon az életembe.
Amúgy az egyik favoritom a kontakt jóga. Ez egy páros jóga, amit együtt, egymást segítve végzünk. Ez különösen tetszik benne. Nekem is segít nyitni kifelé, tanulni az együttöt, kilépni a szűk körömből kicsit.
De nagyon tetszik még a Vinyasza Flow jóga is.
Csak azt a mozgásformát érdemes csinálni, ami örömet okoz. Mi értelme lenne szenvedni?
A görögök sem azért futottak, diszkoszoztak, birkóztak, meg ilyesmi, hogy mindannyian győzzenek az olimpián, hanem hogy jól érezzék magukat. És nem mellesleg 50 kilós fegyverzetben simán lefutották a köznapi emberek is a több mint 4 km-es távot Maratonnál, pedig nem is arra készültek. :)
Lars: több, mint 40 km volt az…
Puding drága! Boldog Karácsonyt Nektek és az olvasóidnak is! :)
Köszönjük szépen.:)
Én köszönöm, hogy a hülyeségeimet elviselitek, és bocsánat.
Vezeklésül kívánok mindenkinek Kellemes Karácsonyt, vagy bármit, ami jó! :)
én is köszönöm, hogy elviselitek a hülyeségeimet.:))))
Izé.
A perzsák a csatamezőn elvitték az egész napos szembenállás után a lovakat itatni. A görögök meg néhány nap után kitapasztalták, hogy a visszatérés mennyi ideig tart nekik, amíg a könnyű felszerelésű többi katonát, pl íjászokat védtelenül hagyják. Aztán a városi tornatanár benyögte, hogy ennyi idő alatt simán a perzsa táborban lehetek. Mindeközben a felmentő sereg Spártából szintén teljes fegyverzetben kb 200 km-t tett meg 3 nap alatt, de 1 napot késtek. :)
Ja, és a görögöket inspirálta, hogy elég sokan fogadtak a saját győzelmükre, és mivel a fogadóirodában a tétek határideje lejárt volna, elszalajtották egy kb 40 km kocogásra Fülöp Ödönt :)
Vagymi. :)
Teljesen egyet értek veled. Ma azon gondolkoztam hazafelé miért is szeretem annyira a barátomat – na nem azért mert gondolkodni kéne ezen- és ezek között van az is, hogy nem hisz a női meg ilyen-olyan szerepekben. Ahogyan én sem. :)
A sportolással is itt vagyok meglőve, hogy olyat szeretnék csinálni, amit élvezek. bár elég mazochista tudok lenni, szóval x távot lefutni szenvedés, amit akár még élvezek is egy darabig és utána jön a kellemes fáradtság. A csapat sportokat is szeretem, csak mindben béna vagyok. :D
Én valahogy még sohasem dobódtam fel egy sporttól sem. Kellemes fáradtság, meg jól végzett munka öröme az volt, de utána úgy tudnék aludni. És amikor sokan mesélik, hogy milyen energikusak lesznek a sporttól, akkor iszonyúan irigy vagyok.:)
Pilates – nem akar semmit beléd beszélni, egyszerűen megtanít figyelni a testedre, megtanít fókuszálni, tudatossá tesz. Hajlékony izmokat fejleszt, átalakítja az alakod, megszabadít a hát- és nyakfájdalmaktól, szép tartást ad. Addict vagyok, nem tagadom, de egy csoda valóban. :)
Már 4-5 éve pilatesezem (mostanra már unom is), de amiatt nem járnék el sehová.
A pilates nagyon hasznos, de főleg nyűg és kötelesség, és unalmas nekem. Nem sok élvezetet találok benne. : (
Azt hiszem, nem vagyok az a típus, aki bármilyen sportra rá tud cuppanni.
A callanetics és a hastánc voltak azok, amiket szerettem. Most kezdtem el újra körülnézni hastánc ügyben. Ezer éve már, hogy nem csináltam.
Sportokból nálam a szex jön be, aztán az úszás és a futás.
Bár sohasem godolok rájuk sportként, csak élvezetként. :)
:))) valaki pont tegnap jött az oldalamra fogyás maszturbálással témában. Erre keresett rá. Az élet élvezetes oldala, haha.:)))