Ami sok és ami nem sok


Figyelem, hogy törekszik az élet a harmóniára. És nem tudom nem észrevenni, ahogy keresi a káoszt. Ott vannak elválaszthatatlanul minden levegővételben, minden pillanatban. És amilyen rémisztő a gondolat, valahogy ugyanolyan megnyugtató is, hogy ott van a káosz a harmóniában és hogy a káoszban is ott a harmónia. Hogy az élet rendje a rendetlenség és a rend az élet rendetlensége. Nem lehet másként. Minél többször érzem ezt át, annál több vigaszt és értelmet találok benne.

Néha meg szimplán csak lemegyek egyesek és nullák szintjére, mert hihetetlen, hogy minden vanból és nincsből áll, és hogy egy véletlenszerű vanra végtelensok nincs jut. És persze fordítva. De ha egyessel és nullával írom le mindezt, akkor valahogy megfoghatóbbnak, vagy talán inkább érthetőbbnek tűnik, pedig igazából nem az. Csak egyszerűen nem zavar be mindaz, amit a jóról és a rosszról gondolok.

A jó és a rossz valahogy mások, mintha egyesek és nullák lennének. Talán pont a szubjektív voltuk miatt. Meg amiatt hogy mi töltjük fel őket tartalommal és minőséggel, ergo önmagukban teljesen értelmetlenek. És habár én mindig is jó szerettem volna lenni, mégis halálosan megrémít a gondolat, hogy egyszer majd minden csak jó lesz, mert hiszen nincs is olyan jó, hogy csak az van, hogy mi mit gondolunk annak és mit nem, és egyetlen egy olyan dolog sincs a világon, amit mindenki jónak vagy rossznak gondolna. Egyetlen egy sem.

 

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

2 Comments

  • Nana
    December 11, 2011 at 21:03

    annyira ijesztő mikor napokig gondolkodok valamiről és itt látom/olvasom persze sokkal letisztultabb és élvezetesebb formában

    • puding
      puding
      December 12, 2011 at 22:07

      Én nem érzem annyira letisztultnak sem, meg élvezetesnek sem.:D Nekem leginkább közhelyesnek tűnik, pedig annyira ezt érzem/gondolom. Mástól mindig egy kicsit más a saját érzéseinket/gondolatainkat olvasni. Néha pont emiatt a más miatt tetszik annyira.

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen robbanás ízű. Semmi nem marad a régiben.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.