Mosolyogva


Hajnal volt már amikor hazajöttünk. Pé felültett az éjszakai buszra, hogy majd találkozunk a leszállásnál, mert ő meg bicajjal volt. Pont egyszerre ért a busszal a megállóba. Innentől tíz perc séta volt már csak hazáig. Ahogy a múltkor, most is krétarajzok borították a járdát. Kacsamama kiskacsákkal, cica…

  • Én: -Mindegyik mosolyog.
  • Pé: -Klassz ez a százlábú.
  • Én: -Ő is mosolyog.
  • Pé: -Mosolygós rakéta mosolygós holddal.

Mosolyogva figyeltük őket. R2D2 zárta a sort. Szintén mosolyogva.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

5 Comments

  • Dors
    November 27, 2011 at 20:36

    Lefényképezitek nekünk (olvasóknak)? :)

    • puding
      puding
      November 27, 2011 at 22:17

      Éjszakai busztól éjszaka hazafelé sétálva elég nehéz lenne. Világosban ritkán járunk arra., még ha nincs is messze.:(

  • Nana
    November 27, 2011 at 20:55

    Ez annyira, de annyira édes. :):)

  • Odil
    November 28, 2011 at 02:16

    Öröm ezt olvasni Puding!

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.