Fal


Fázom. Hideg van. Sütök én, ha már a nap nem teszi. Fehér habosat sütök és sűrű csokisat. Kerekre sütöm, mint a nap. És felvágom kis darabokra. Itt bent a falak között.

A nap nem akar kisütni. Pedig máskor nem szeretem. Most mégis megfürödnék benne. Most simogasson a sugaraival! Most öleljen! Takarjon be! Égessen meg! Emeljen fel! Faljon fel!

Legszívesebben maradtam volna a puha paplan alatt. Mozdulatlanul. Passzívan. Amíg el nem tűnök magamból. Fal fehér leszek, majd átlátszó teljesen.

Tags: , , , , ,
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

2 Comments

  • Lia
    July 6, 2011 at 15:27

    Először a képet láttam szépnek, aztán ismerősnek az érzést, amiről írsz, majd észrevettem az iniciálékat és megértettem, hogy miért így szerkesztetted a szöveget.
    Megdolgoztattál és a blogháttér is tetszik :)

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen robbanás ízű. Semmi nem marad a régiben.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.