Ez a lista részben a saját tapasztalataimon alapul, másrészt beszélgetések és megfigyelések eredménye. Természetesen nem követi el minden szvingeres ezeket a hibákat, pláne nem az összeset. Ráadásul a felmerülő nehézségek néha ellentmondanak egymásnak. Hogy kinek-milyen élményei lesznek nagyban függ a saját beállítottságától, ezért ami az egyik embert boldogtalanná teszi, azt a másik lehet, hogy fel sem veszi, sőt akár boldogítja. Akkor jöjjön a kifejtés:
1. Hiányos kommunikáció
Észrevételeim és tapasztalataim szerint ez leggyakoribb ok, ami problémákhoz vezet. Talán a neveltetésünk teszi, talán a bizonytalanságunk, de egyszerűen kényesebb témákról nem merünk beszélni. A szőrtelenítés, a szexuális beállítottság, a védekezés, a preferenciáink, a megélt kellemetlenségek, az egymással szembeni elvárások meg nem beszélése gyakran a félresiklás egyik leggyakoribb táptalaja. Közben pedig reménykedünk, hogy a partnerünk/partnereink anélkül is értenek és tudnak mindent, hogy azt valóban ki kellene mondanunk, pedig a legritkább esetben van ez valóban így.
Nekem ez volt az egyik legnagyobb lecke, amit a szvingerezés hozott az életembe. Rengeteget fejlődtem ezen a téren, de még mindig nem tartok ott, hogy valóban teljesen őszintén és nyitottan tudjak beszélni, pedig mindenkinek jobb lenne ez így. Pével meg tudom ezt tenni, de néha találkozom olyan szvingerező párokkal is, akiknél még egymást közt is sok a tabutéma. Innen nagyon nehéz olyan helyzetet teremteni, amiben biztos senki nem sérül. Ahhoz, hogy azt kapd, amit szeretnél, beszélned kell róla!
Ez a hiba nem csak a szvingerezésben, de szinte az élet minden területén megnyilvánul. Gyakran előfordul, hogy valami nekünk teljesen természetes, miközben a másik véleménye és ízlése ettől egészen eltér. Azt gondoljuk, hogy amit mi szeretünk (és amit nem) az a “normális” hiszen ez él bennünk, biztosan mások is hozzánk hasonlóan éreznek/gondolkodnak. Amikor elkezdtem szvingerezésről álmodozni azt gondoltam, hogy ez ritka és nagyon perverz dolog. Amikor találtam egy szvingeres közösséget, akkor ennek pont az ellenkezőjét éreztem, hogy végre hasonló gondolkozású emberek közé kerültem. De az a helyzet, hogy ez csak részben van így. Attól, hogy nyitottak vagyunk a szvingerezésre, még nem vagyunk egyformák. Sőt minél több szvingeressel beszélek, minél többet tapasztalok, annál inkább látom a különbségeket.
A szvingerezés összeköt valamennyire, és alkothatunk közösséget is, de csak úgy, ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagyunk egyformák, hogy mások az elvárásaink, megéléseink és tapasztalataink.
Sőt ezt kiegészíteném még azzal is, hogy minden új partner, minden új helyzet, amivel találkozunk egészen új élményeket és érzéseket generál bennünk. Éppen kiismertünk egy réteget magunkból, és máris jön az alatta lévő. A szex (a két fős is, nemhogy a több szereplős) egyik legfontosabb eleme a kölcsönhatás. Márpedig ha van kölcsönhatás, akkor lehet változás, felismerés, meglepődés…
Az évek során sok szvingeressel beszélgettem, és egy részük azt mondta, hogy volt már olyan együttlét, amit végül annak ellenére vállalt be, hogy igazából nem is akarta. Főleg kezdő szvingeresekkel fordul ez elő. Pedig soha nem szabadna megtörténnie. A szvingerezés (és minden, ami szex) legalapvetőbb szabálya, hogy az együttlétet minden résztvevőnek akarnia kell vagy nem szabadna létrejönnie. Nagyon szomorúnak találom, hogy ennek ellenére mégis megtörténik. Itt most nem fizikai erőszakról beszélek (legalábbis arról nincs tudomásom), hanem olyan helyzet kialakításáról, amiben legalább az egyik félnek aránytalanul nehéz nemet mondania.
Mi például soha nem mentünk szvingeres házibulikba, mert nem éreztük, hogy kellően semleges lenne a terep. Ha van egyfajta elvárt viselkedés, akkor annak aki amúgy nehezebben áll ki magáért máris vesztett ügye van. Ezért nem szoktam azt sem tanácsolni, hogy az első randi egyben szexrandi is legyen, mégpedig a másik lakásán. Nekem a klub mindig biztonságot adott.
Soha nem felejtem el, amikor Pével lementünk a DL jakuzzijába, ahol éppen nem volt senki. Két percre rá kábé négy szóló férfi jött utánunk. Én éppen csajos kedvemben voltam, hát azt mondtam, hogy “Bocsánat, de ma nem akarok szóló férfit, kifejezetten női társaságra vágyom”. És gond nélkül megértették. Nekem ez az emlék onnantól kezdve biztonságérzetet adott. Ha valamit nem akarsz, mondj határozottan nemet! Akkor is, ha cikinek érzed vagy ha mások erre negatívan reagálnak. A tested és a lelked a tiéd. Vigyázz rájuk!
Mindehhez hozzátenném persze, hogy én (lévén nagyrészt szubmisszív hajlamú vagyok) szeretem, ha nyomulnak rám, szeretem ha használnak, de fontos, hogy tudjam, mondhatok nemet, és mondjak is, ha úgy érzem, ezt kell tennem.
Sok dolog sülhet el balul. Ott vannak például az egészségügyi kockázatok, amikre senki nem szeret gondolni. Úgy teszünk, mintha a betegségek a saját kis világunk láthatatlan határain nem tudnának betörni. Pedig sajnos be tudnak. Mindenkinél máshol van az optimum, hogy mennyi örömről hajlandó lemondani, hogy csökkentse a fertőzések kockázatát. Attól, hogy valaki azt hiszi érinthetetlen, még nem lesz az. A struccpolitika itt a legrosszabb megoldás, pedig nem csak a saját egészségünkkel játszunk, hanem minden partnerünk egészségével. A felelős döntéshez tájékozódni kell a veszélyekről, hogy azok ismeretében válasszuk ki a reálisan optimális megoldást.
“A pesszimista panaszkodik a széljárás miatt. Az optimista azt várja, hogy megváltozzon. A realista beállítja a vitorlákat.”
Az érzelmi sérülés veszélye is szintén fennáll. Ez lehet hogy “csak” egy rosszkor jött elutasítás, de az is előfordulhat, hogy pont azt az embert bántod meg, akit a legjobban szeretsz. Továbbra is azt vallom, hogy a szvingerezés érzelmi katalizátor. Ha valami fáj, akkor iszonyúan fáj. Éppen ezért iszonyúan fontos, hogy csípjünk fülön minden kicsit is negatív élményt vagy rossz érzést, amivel a szvingerezésnek köszönhetően találkozunk . A fülön csípés alatt nem azt értem, hogy söpörjük a szőnyeg alá, és akkor már el is tűnt, hanem hogy tudatosan foglalkozzunk vele. Ha úgy érezzük, hogy a másik viselkedése bántó, akkor azonnal szóljunk, és ne várjuk meg, amíg az elnyomni igyekezett feszültség egyszer csak kitör belőlünk.
5. Szánjuk időt egymásra (ez persze a párokat érinti)
A szvingerezés óriási élmény, de mindig “csak” ráadás, amolyan extra. Nem helyettesíti az együtt töltött minőségi időt, ami a párkapcsolat szempontjából nagyon is meghatározó, hiszen a pár egységének ez az egyik legfontosabb tápláléka.
Azt, amit a párunktól szeretnénk megkapni, nem adhatja meg nekünk egy szvingeres partner. Ha pedig úgy érezzük, hogy más kapta azt az odafigyelést, ami nekünk járna, akkor az biztos hogy vesztes helyzet. A pár akkor tud kifelé nyitni, ha a kapcsolat éppen stabil és mindenki egyensúlyban van. Ehhez fontos, hogy ne “csak” a szvingerezés jelentse a különleges, közös élményt.
6. Figyeljünk oda a változáskra
Ez a pont nagyban összefügg az előző kettővel, és főleg a kezdőket érinti. Amikor elkezdtünk szvingerezni majdhogynem hetente jártunk klubba, mert annyira fantasztikus élmény volt. Egy idő után majdhogynem rutin lett abból, hogy klubba jártunk. Már nem tudom, mi miatt tartottuk az első szünetet, de akkor tudatosodott bennem, hogy mennyire beszippantott minket a helyzet és az élmény. Egy kicsit hátra kellett lépni, meg kellett vizsgálni, hogy kell-e változtatni valamiben és ha igen, akkor miben. Kellett változtatni, mert mi is változtunk. A sok klubba járás után nagyobb igényünk lett a külön partnerkeresésre, mert egy kicsit másfajta élményre vágytunk. Aztán volt egy időszak, amikor minden visszafordul a klub irányába. Később belépett a BDSM is a képbe. Mostanában pedig nem annyira a két pár közti akció izgat, mint inkább a több férfis együttlétek.
Kétszer is tartottunk hosszabb szünetet, amikor úgy éreztük, hogy most le kell állnunk kicsit. Érdemes folyamatosan “monitorozni” az igényeket, hogy tudatosan mehessünk abba az irányba, ami éppen a legjobban izgat. Ettől persze még nyitottak lehetünk más élményekre is, de jó tudni, hogy mire érdemes koncentrálni.
7. A szvingerezés idealizálása
Nem minden szvingeres együttlétünk volt tökéletes. Ez az élet rendje. Valahogy nem mindenkinél tudható előre, hogy egy hullámhosszon leszünk-e. Ez senkinek sem a hibája, egyszerűen mások vagyunk. Attól, hogy a szvingerezésnek teret adunk és akár magánban, akár klubban keresgélünk még semmi garancia nincs arra, hogy frenetikus élményben lesz részünk. Minél több résztvevővel számolunk, annál nehezebb olyan partner(eke)t találni, akik mindenkinek bejönnek. A klubban néha akkor találtunk ilyen partnereket, amikor már a legkevésbé sem reménykedtünk abban, hogy összejöhet egy pazar többes.
Minél inkább kerestünk, annál kevésbé akadtunk megfelelő partnerre. Valahogy a klubban eleve nyitottabbak voltunk, hiszen igazából az aktuális élmény volt a lényeg, és valahogy ez a helyzetet megszabadította az elvárások sallangjától. De persze bennünk ott volt és még mindig ott van a vágy, hogy találjunk olyan partnert, akivel hébe-hóba találkozhatunk egy kis önfeledt szex erejéig (hiszen, így nagyobb az esélyünk jobb együttlétekre, mintha “csak” várjuk, hogy összejöjjünk valakivel).
A legtöbb pár azonban nem csak szexpartnert, hanem gyakran egyben barátot is keres. Nagyon jól hangzik, hogy közös programokat szervezünk, amik ha éppen úgy tartja kedvünk és időnk, akár a hálóban is végződhetnek. De azt gondolom, hogy annak az esélye, hogy ez tényleg problémamentesen összejöjjön így, nagyon kevés. Nem lehetetlen, ismerek olyat, akinek ez bejött (igaz 1-2 év erejéig általában).
Tegyük fel, hogy találunk egy szimpatikus partnert vagy párt. Külsőben, elvárásban, temperamentumban pont olyanok, mint amit szerettünk volna. Ez még nem jelenti azt, hogy a közös szex jó lesz együtt. De lehet, hogy a szex szuperül működik. Akkor is három vagy négy embernek kell alkalmazkodnia egymáshoz. Ez még egy szerelmes párnak is kihívás, hát még egy kisebb “társaság” esetében. Vajon mennyi időt tudunk ténylegesen együtt tölteni (szinte mindig jóval kevesebbet, mint amit szeretnénk)? Mennyit tudunk és vagyunk hajlandóak az életünkből a másikkal ténylegesen megosztani? Milyen kompromisszumokra vagyunk hajlandóak? Tényleg meg akarjuk ismerni egymást, vagy csak egy meghatározott szerepet szánunk neki(k) az életünkben?
És akkor még nem beszéltünk a helyzetben lévő érzelmi potenciálokról. Ha barátkozunk és szexelünk is, akkor azt gondolom, hogy idővel elkerülhetetlen, hogy legyenek érzelmeink. Nem biztos, hogy szerelmesek leszünk, de attól még egyre mélyebben engedjük a másikat magunkba. Azt az intimitást osztjuk meg, amit amúgy “csak” a párunkkal élünk meg. Ezt tudni kell kezelni, és az nem könnyű. Persze a kiváltott érzelmek lehetnek negatívak is. Megjelenhet a féltékenység, a kiábrándultság…
Nem azt mondom, hogy ne akarj barátkozni és hosszú távú kapcsolatot kialakítani, hanem hogy legyél tisztában azzal, hogy ez mit is jelent valójában. Ne idealizáld túl, mert az az egyik oldalról egy csomó elvárást teremt, míg a másik oldalról pont hogy elrejti a veszélyeket. Figyelj oda a helyzetre, az érzéseidre! Beszéld meg, ha valami problémát érzel! De ugyanakkor legyél nyitott is!:)))
8. Hazugságok és igazságok
Sok okból léphet be a hazugság egy (szvingeres) kapcsolatba. Nem mondhatom senkinek, hogy ne hazudjon a partnerének (bár persze az lenne az ideális, ha soha nem kellene hazudnunk), de gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mekkora károkat tud okozni, ha kiderül, hogy hazudtunk. A legtöbb szvingeres pár integritásának egyik legfontosabb eleme az őszinteség, és az ezen alapuló bizalom. Pont azért szvingerezhetünk, mert ezt a vágyat meg tudtuk osztani egymással, és azt gondoltuk, hogy a kapcsolatunk elég erős hozzá, hogy egy ilyen fajta nyitást is kezelni tudjunk. A hazugság egy ilyen helyzetben pont az alapokat kezdi ki, és pont az egymással megosztott öröm tisztaságát veszi el.
Tudom, hogy minden szvingeres különböző. Lehet, hogy valaki soha nem fut bele ezekbe a gödrökbe. Sok problémát főleg a párok szemszögéből írtam le, hiszen párként többet találkoztam ezzel az oldallal. Úgy érzem, hogy jobban is kifejezhettem volna a gondolataimat, és biztos nem merült fel bennem minden lehetőség, de fontosnak tartottam, hogy írjak erről is. Nyugodtan kiegészítheted a saját véleményeddel.




Nagyon is jól kifejezted a gondolataidat és helytálló, elgondolkodtató dolgokat írtál.
Már egy hete legalább kínozott a téma. Muszáj volt leírnom.
Szerintem nyugodtan be lehetne linkelni a klub oldalára ezt a posztodat…
Mi még csak kacérkodunk a gondolattal h esetleg majd, vmikor kipróbáljuk a szvingerezést, és nagyon jó volt olvasni a tapasztalataidat ;)
Ha esetleg még tervezel ilyen témában írást, kérlek ne fogd vissza magad! :))
Mindenképpen örülök, ha hasznos az, amit írtam.:) Pont egy hosszabb szünet után voltunk nemrég újra klubban, az hozta ki ezt az írást is. Ha bármi felmerül még, akkor írok.:)
Pudingocska, ezt nagyon jól összeszedted, nagyon tetszik az írás!!!
Szeretem a swingeres beszámolóidat!
Köszönöm. Sajnos mostanában nem nagyon van miről írni, és nem is tűnik úgy hogy lesz.:(
:( Nem akarok tolakodó lenni, de okokat lehet tudni?
Legfőképp a partnerek hiánya az ok, és az hogy rengeteget dolgozunk.
Nehéz elhinni, hogy nem állnak jó páran a rendelkezésedre! (régi telefonszámok, vagy a net..blog stb)
Biztos bennünk van a hiba (valóban mi is tehetünk róla), de már jó ideje nem találtunk olyat, akivel igazán egy hullámhosszon vagyunk, rá is ér, hasonlóak az elképzelései…
Érthető…megfelelő személy kell, a megfelelő időben. Ezért ésszerű 2-3 lehetőséget tartalékolni. Néha kell egy kis időt szánni mindegyikre…de cserébe ott a “lehetőség”. ;-)