Tudom, nem vagyok eléggé gasztroigényes. Sőt az is lehet, hogy egyenesen gasztroigénytelen vagyok. Ritkán készítek el bonyolult ételeket, az egyik legnagyobb kedvencem a rántott hús (lehetőleg sajtos panírban, mert volt gyerekszobám). amiből lehet, a természeteset és teljeset veszem. A másik kedvencem a tejfölös lecsó. Sőt igazából nekem ez a lecsó. Baromi egyszerű. Ugyanúgy kell csinálni, mint a sima lecsót, csak a végén bele kell önteni a tejfölt, majd bele kell szórni egy kis lisztet és elkeverni. A keveréssel mindig csínján bánok, mert csomósan szeretem. Fűszernek szigorúan csak sót használok. Semmi megbolondítás meg kifinomultság. Jó esetben sütök hozzá krumplit is a sütőben. A végén pedig párás szemekkel gügyögök neki, mintha evés előtt még el is akarnám csábítani. Mondjuk ilyet mondok neki, hogy kibaszott finom illatod van. Meg azt is, hogy imádom.
A tejfölös lecsó nekem is nagy liblingem. Próbáld ki egyszer, hogy egy fej karalábét is belekockázol.
Ki van csukva, hogy belekockázzak karalábét. :D
Na, tán nem szeretjük a karalábét? Pedig az jó, mert (azon túl, hogy remekjókat lehet fingani tőle) tele van vassal. :)
Nincs semmi bajom a karalábéval. Igaz, nem is a kedvencem. De pont az egyszerűsége miatt szeretem a tejfölös lecsót, és ahogy írtam, nem akarom megbolondítani, feltuningolni semmivel.
“kibaszott finom illatod van” – ez nagyon ül! :D