Nagyon hosszú időre tűnt el, és szörnyen hiányzott nekem. Aztán hívott minket, hogy találkozzunk egy beszélgetésre, nehogy azt gondoljuk, hogy csak a szex miatt jár hozzánk. És habár szeretek beszélgetni vele, mégis egy fokkal jobban szeretem, amikor a nyelvét inkább rajtam használja. Remélem, hogy megbocsátja ezt nekem. Pláne, mivel azért az együttléteink nem csupán az orális élvezetekről szólnak, verbálisan is interakciózunk (persze főleg szex után, nehogy értékes időt veszítsünk), többek közt azért is, hogy némileg normális embernek álcázzuk magunkat az édes romlottság után, amit annyira élvezünk úgy hármasban vagy éppen négyesben.
Apró és kellemes csavarként az első randink helyszínén jöttünk össze egy beszélgetés erejéig. A hely az elmúlt három évben változott is, meg nem is, könnyed tükörképe volt a kapcsolatunknak. Mesélt arról, hogy mi történt velük az elmúlt évben. Aztán azt mondta, ő némileg tisztában van azzal, hogy velünk mi a helyzet, mert már jó ideje olvassa a blogomat. Eleinte ismeretlenként, aztán egyre gyanúsabb lett, végül pedig már biztos volt benne, hogy én vagyok pudingocska. Például ilyenkor van az a pont, amikor a kis amúgy is reszketeg szívem ijedtében megáll egy pillanatra, az agyamon pedig végigfut ötszázszor, hogy úristen, úristen, úristen… aztán megint veszek levegőt, mert anélkül nem élet az élet, a szívem is magához tér, és kívülről talán csak némi pirulás jelzi, hogy egy kártyavár vagyok belül. És szeret olvasni is engem. És szeretne nem csak olvasgatni engem, már ha persze mi is egyetértünk. Így aztán tegnap itt járt nálunk pár kellemes órára. Én meg már most zavarban vagyok, mert tudom, hogy olvasni fogja majd a beszámolómat.