Nem értik, meg valahogy olyan felszínesnek gondolják. Én nem gondolom annak. Ez van bennem, ez az indíttatásom. Újra és újra felmerül, és mindig egy kicsit közelebb jutok hozzá, jobban átérzem, jobban meg tudom fogalmazni. Nem magamat akarom megismerni, hanem a mindent. Én akarok lenni a minden és mindenki. Vagy éppen senki, a minden megfogalmazhatatlanul parányi részecskéje. Elfogadni, befogadni, teremteni, éltetni, működtetni, nézni és érezni meg ki tudja mit még. Nem csak magamat, hanem mindent. Ez az indíttatásom, a mozgatórugóm, kulcsszavam. És ez a félelmem és gátam. Elengedni magam, tudni és aszerint élni, hogy minden vagyok. Néha átérzem, és halálra rémülök. Nem akarom még. Szeretek játszani. És félek, hogy elmúlik majd ez a játék, hogy soha nem látom és érzem majd a szépségét többet, hogy kimaradok, hogy elveszítek…
ezt nem lehet elveszíteni. Semmilyen szempontból sem. Amúgy ez nem titok már a tudomány számára, hogy minden ami él egy anyagból származik. Ezt úgy hívják csillaganyag. A kvantumrealitás soha nem volt titok. Régen mikrokozmosz és makrokozmosz abszolút azonossága volt, a mai tudomány szempontjából valahogy úgy írják le, mint egy “belső hologram ami folyamatosan változik, kommunikál az univerzummal”. Kétségtelenül minden vagy, mindenki minden egyszerre. Ha ismered a prima matériában – test – a logos spermitikoi-t – isteni mag -, akkor mindent ismersz. Szóval ha magad megismered, akkor mindent megismerhetsz.
Nem igazán érint meg, hogy mit tud a tudomány és mit nem, mert az én szempontomból nekem kell tudni és érezni, és pláne nekem kell zöld ágra vergődni vele.
Minden információ, amit kívülről szívok így magamba, de nem tudok átérezni nagyon el tud vinni más irányba.
Érzem, és tudom (legalábbis néha-néha), hogy mire válaszol minden sejtem. Ezért nem tudok sokszor mit kezdeni azzal, amit írsz, mert nem érzem át, mert egyszerre sok és egyszerre kevés.
Azzal tudok mit kezdeni, ha érzek, ha figyelem magam és figyelem a világot, ha merek őszinte lenni, ha merek cselekedni és átadni magam a dolgoknak. Mondhatni hülye vagyok (tényleg) és érdektelen, ha spirituális és filozófiai eszmecserékről van szó.
ki-ki a maga módján… a lényegén viszont nem változtat.
“Én akarok lenni a minden és mindenki. ”
Asszociálnék, egy egészen más szögből közelítve meg a témát.
Krisztus Urunk háromszor mondá’ Szent Péternek, minekutána’ feltámadott hamvaiból: ‘legeltesd juhaimat’.
A juhok olyanok, hogy szeretnek messzire elkolbászolni, keresve a jobb füvet, a bőségesebb táplálékot. Tudatlanok, mint a ma született bárány, ahogy azt mondanák, nincs benn a fejükben, pláne a lelkükben, hogy esetleg soha nem találnak vissza a nyájhoz. A jó juhászkutya, amelyik vad, ámde hűséges és szelíd is tud tenni, príma szolgálatot tesz a juhásznak. Mikor pedig az egyház óvva óv a kotontól, a házasság előtti szextől, pláne a swingertől, pontosan tudja, mit csinál, nincs appeláta vagy mellébeszélés.
Őrzik a nyájat, ez a természetes. Krisztus Urunk mondá’ ámdebár: ‘a mennyek országában nincsenek házastársak, apák és anyák, mindahányan’ eggyüvé lesztek’. Aki a ‘minden akar lenni és mindenki’, alighanem ugyanúgy tudja a dolgát, mint ahogy a nyáj őrzői tudják. Közhely, hogy mitől jó a jó swinger; nem a durr-bele-bumm fogja kihozni a meghitt pillanatokat.
Na jahh’: a dupla 68-asban is lehet romantika, még ha egyesek szívesen megmaradnak a hagyományos felállásnál…:)
68-as… hülye vagyok mán’.. 69-es..:)