Az ablakpárkányon ült, és onnan kukkantott be a szobába. Én vettem észre először.
- Én: -Nézd! Nézd! Ott az ablakban.
- Pé: -Látom. Tisztára olyan, mint a Yogi volt.
- Én: -Igen, csak ez kandúr.
- Pé: -Aha. Egy nagyon koszlott kandúr.
A kandúr amúgy jó bőrben volt, csak sok csatát látott már, és a az a sok csata egyfajta bölcsességgé érlelődött benne, miközben a nyitottsága és a bátorsága mégis megmaradt. Kíváncsian bámult befelé az ablakon. A mieink nagyrészt rá sem hederítettek, kivéve a Cilamilát, aki odament az erkélyajtóhoz, és rávernyogott (nem tudok jobb szót arra a hangszerűségre, amit a Cilamila produkál) a jövevényre. Habár üveg volt köztük, az idegen kandúr mégis biztonságos távolból nyávogott vissza. A kandúr aztán ott maradt egész délután. Lefeküdt a jéghideg erkély küszöbre, és onnan bámult be a szobába. Este késő volt már, mire Pé elzavarta. Nem akarta, hogy odafagyjon a küszöbre. Ez pár napja volt. Ma délután, amikor bementem a szobába, megint ott ült az erkélyajtóban, és nézegetett befelé. Olyan kíváncsi lennék, hogy mit is gondol magában.
Időskorára eszét vette a romantika..)
Szerintem ebben most nincs semmi romantika. Egyszerűen talán csak kíváncsi, hogy milyen lehet benti cicának lenni. Biztos, hogy van gazdája, de szerintem kinti cica.
Nos… pontosítsunk..:) A biológus régen az állat emlékeit tagadta le, a pap pedig a lelkét. Ma már egyikről sem szólnak nagy hangerővel.
A biológus régen azt is letagadta, hogy az állatnak egyáltalán érzései lehetnek. pfff. Ezt a megállapítást inkább abból vontam le, hogy amúgy semmi kapcsolata nincs a bentiekkel, kivéve a Cilamila takarodj innen-jeit. A kertünk a környékbeli macskák kedvenc találkahelye, így a romantikázásukat már messziről hallani.:D Folyton itt orgiáznak.
Van férfi, aki azokat a takarodj innen-eket nem tűri el a nőtől, más meg élni se tud nélküle..:(:)
Vice versa, nanné’. De gyorsan be is fejezem, a blogot olvasva látom, szilárdan őrködsz a jókedv felett..:))
Áááá, én ettől mindig hosszú, romantikus és hányattatásokkal teli életet képzelek és a végén beengedem.
Nem akart bejönni. Próbáltuk. Ha meg nyitva hagyjuk az ajtót, hogy talán majd később bejön, akkor a mieink mennek ki. Pedig nekik nem szabad, mert ők háremcicák.:)))
les befele.
lát pudingocskát mindenféle helyzetben.
kand úr, tehát férfi.
mit nem lehet ezen érteni?
:)
Engem nem nagyon lát ott. Az a cicák lakrésze.:)
A macskák útjai kifürkészhetetlenek.
jut eszembe, Avatár 3d re tessék elmenni! (lehetőleg Imax ra)
(már 2x voltam, de lesz egy 3. is:)
Hah, 1000 éve arra várok, hogy bejussak. Február 16-ra kaptunk Imax jegyet. Máshol meg nem akartam megnézni. Ha addig elüt a busz, akkor így jártam.:D Majd igyekszem vigyázni magamra.:D
Az egyik makcskám nekem is mindig vernyogással köszön. (: Nekükn kinti cicáink vannak, és az egyik fiatal és bohó, megpróbált bejönni a csukott ablakon keresztül, mikor látta, hogy anyuék pakolásznak a szobában. Szegénykémnek koppant a feje. ( meg volt, hogy örömében a nyakamba ugrott…)
A történetről eszembejutott, hogy a macskék fura helyeken tudnak megtelepedni, a konvektoroknak van a kifezető nyílása, amit kívülről egy rácsos fém “doboz” takarta, na azon láttam egy cicát melegedni. :D
Szerintem a kandúr macskatársaságot keres, akikkel elvernyoghatnak a macskaélet dolgairól. :)
:)
juj engedd be, mentsd meg a cicaéletét!
Györgyi, hidd el, hogy nem ezt akarja.:))))
A kutya füttyszóra ott terem melletted, a macska átveszi az üzenetet, majd elegánsan visszaüzen.
A kutya mondja:
Itt ez az ember:
Ha beteg vagyok- meggyógyít, ha éhes vagyok- enni ad, ha szomorú vagyok- megvígasztal.
Ő az isten!
A macska mondja:
Itt ez az ember:
Ha beteg vagyok- meggyógyít, ha éhes vagyok- enni ad, ha szomorú vagyok- megvígasztal.
Én vagyok az isten!