Hívhatjuk mondjuk ezt szokásnak vagy rituálénak, hiszen szívesen csinálja minden nap, legalábbis már amikor eszébe jut. De gyakran elfelejti, pedig nagyon szereti csinálni. Lefekvéskor, elalvás előtt számba veszi az aznapi kincseit, és rájuk mosolyog újra.
Eszébe jut, hogy amikor a megbeszélésre mentek, arra gondolt, hogy mennyire szívesen inna egy mentás-étcsokoládés kapucsínót. És a kávézóban volt olyan, és istenien csinálták. Újra érzi az ízét, és legszívesebben beletapicskolna a tökéletesen sűrűre gőzölt habba.
Eszébe jut a pár akikkel (nem randi volt) beszélgettek. Hogy mennyire szép pár, és milyen jó ilyen embereket látni.
Eszébe jut Pé is persze, hogy mennyire fáradt volt, és hogy olyankor mennyire ennivalóan elesett. Mert Pé általában erős, de amikor gyereket játszik, akkor is legalább annyira szereti, és magát is szereti ilyenkor, ahogy szereti Pét ilyenkor.
Meg eszébe jut, hogy Pé miket mondott már megint, és kuncog magában. Aztán még jobban befészkeli magát Pé melegébe.
A kutya kettejük közt fekszik, és most is olyan édes. Pé meg a kutya még ő hógolyóztak, ami abból állt, hogy a kutyát kellett eltalálni, a kutya meg cikkcakkban futott, hogy kicselezze őket, és közben fülig ért a szája.
Írt is aznap, és az is jó érzés volt, ahogy az is, hogy sokan olvasták.
Mennyire tetszik magán az a bordó rúzs. Igazán gyönyörű.
És kísérletezett is, meg új dolgokat tanult.
Meg hogy meleg ruhában milyen jó a hideg levegőn sétálni. Olyan, mintha minden sejtje friss levegőt lélegezne, és mindig újjászületne kicsit a séták során.
Ilyenek jutnak eszébe a napjáról, amikor nem történt semmi különös. Legalábbis addig ezt gondolta a napjáról, amíg fel nem idézte ezeket az eseményeket, ízeket, érzéseket, szépségeket. Mind megannyi kincsként gazdagították a napját, és jó hogy nem hagyta őket olyan gyorsan elmúlni. Jó, hogy érzi, hogy milyen sokat kapott ma is az élettől, pedig nem is csinált semmi különöset.
Néha elfeledkezik erről a szokásáról egy időre. Nem tudja, hogy miért. Aztán valami mindig eszébe juttatja szerencsére, és elkezdi újra, és újra, és újra, mert olyan jó.
Olyan jó, hogy én is ismerem ezt a szokást. És ugyanígy elfelejtem, aztán rátalálok újra.
Ezekért a bejegyzésekért (is) szeretek ide járni. Megerősít abban, hogy nem vagyok egyedül az érzéseimmel, gondolataimmal, szokásaimmal.
Talán azért felejtjük el mindig, mert olyan egyszerű.:)
Szeretem, ahogy szavakba fogalmazod azokat a dolgokat, amelyeket én csak megélni tudok. Szeretem a benned rejlő harmóniát és a boldogságra való hajlamot. Lehet tőled tanulni :) Pudingocska kedvenc :))
Köszönöm.:)))
Szívmelengető írás, ebben a vacogós hidegben, beleringatott valami nagyon szeretttelteli hangulatba. :)
Ez a szokás tud kirángatni mindenféle búból-bajból, vagy ha nincs, emelni a jókedvemet. Jó olvasni, hogy nem vagyok egyedül ezzel. :)
de én azt nem értem ebben az egész blogban, hogyha ti ennyire megértitek egymást, akkor tuti ismeritek is egymást, pedig valószínű nem így van…. vagy csak nem tudhatom. Namindegy.
Mindig azon mosolygok magamban, hogy van egy pár blog amit olvasok mint pl. a Geekz, akik néha összeülnek iszogatni eszegetni beszélgetni és kb. perc nem telik el, hogy nem mutatja meg magát az, hogy igenis ezekben van közös vonás. Egyszer részt vettem egy ilyenen.
Mondjauk az nem swingeres volt, de őszintén ilyenre egy jó ideje nem is vágyom már nagyon.
Nem csak emiatt a bejegyzés miatt, de ha egyszer arra vetemednétek, hogy összeültök filozofálgatni a lélek dolgairól, akkor szólhatnátok….
Nem igazán vagyok nagy társasági ember, bár már voltam pár blogtalálkozón (na nem a sajátomon:)), és jól is éreztem magam.
Találkoztam már nem is egy olvasómmal, igaz, a nagy részük nem kommentelt soha, “csak” levelet írtak, aztán találkoztunk, beszélgettünk. És jók ezek a beszélgetések, mert annak ellenére, hogy először találkozunk mégis egészen intim dolgokról is szó esik. Én szeretem ezt.
De egy olyan találkozón, ahol többen vagyunk, szerintem ez már kevésbé lehetséges. Valószínűleg jól éreznénk magunkat ettől még.
Akkor egy új idea formálódott asszem. Mondjuk végülis egy kicsit igazam volt abban, hogy itt némelyikek ismerik egymást személyesen is.