Az eszmények ledöntéséről


Az előbb, melegszendvics készítés közben (főleg a kenegetős fázis alatt, de egy kicsit sajtreszelés közben is) továbbgondoltam ezt a méltóság kérdést. Ezt részben már megtettem, hiszen túlléptettem a szex kérdéskörön és ráhúztam a világon mindenre. De ez most nem is erről szól, hanem egy kicsit az érme másik oldaláról. A miértről.

A dolgok méltósága az eszmények és bálványok miatt veszik el. Az eszmények olyanok, mint a hályog a szemen. Ködösítenek, elveszik a színeket és uralják a látványt, bármire nézek is. A bálványok zavarnak a tisztán látásban, mert folyton folyvást mindent hozzájuk hasonlítgatok. Magamat és másokat egyaránt. Minél több az eszmény, annál kevesebb a méltóság. Úgy érzem, hogy már tökéletesen értem, hogy mi zavar az ikerlelkek legendájában,  a cukorszirupos szereteteszményben. Bár talán nem a zavar a legjobb szó rá, hanem hogy azt érzem, nem jó út egyik sem. A bálványok, ideálok, eszmények elveszik a most teljességét, a lap tisztaságát, az elfogadást, az önmagunk szeretetét és a másokét. Pedig az ember méltó bármire. Méltó a legmélyebb mélységekre és méltó a legmagasabb magasságokra vagy akár a leghétköznapibb életre. Választás kérdése. Van választás.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

4 Comments

  • lumena
    November 27, 2009 at 19:18

    Ez szinkronicitás… ilyesmiken pörög az agya már egy hete, tele vagyok kérdésekkel, és most írsz egy ilyet. Helyretette a lelkem kicsit. ( az előző írás is nagyon megfogott)

  • yami
    November 29, 2009 at 05:49

    az élt nem más mint döntések sorozata, azt hogy mi jó nekem soha egy bálvány nem fogja tudni eldönteni.Szabad akaratot kaptunk az életünk minősége és milyensége tőlünk függ.Tiszta víz tiszta levegő!! az az igazi.Ha színezik a vizet vagy ködösítik ill.színezik a levegőt az már nem az igazi,az már megtévesztő.A bálvány is “színezni” akar és az ő akaratát akarja az emberre rákényszeríteni.Mindent szabad nekem de nem minden használ,mindent szabad de ne váljak semminek a rabjává… ..(erre gondoltam mikor olvastam az írásod)

  • Big Cat
    November 30, 2009 at 11:13

    Na igen, egy bálványnál az lesz az alapvető, az elérni való elérhetetlen! Közben hiába vagyunk magunk is valami másban jók, az már nem számít, csak az Idol, s így veszik el az ember az elérhetetlen hajkurászása közben. Az ember már nem befelé figyel, hanem csak kifelé, nem hallván meg saját magát a tömeg tombolásától…

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen robbanás ízű. Semmi nem marad a régiben.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.