Fantáziajáték


Időről-időre hozok nektek egy fotót, ami remélhetőleg elindítja a fantáziátokat.  Érdekelne, hogy kinek mi jut eszébe a képekről. Előtte fotó, vagy utána? Mi történt? Mi fog történni? Vajon mi van a képen kívül? Miért? Hogyan? Meddig és mennyire? Mit érez a szereplő? Kik vannak a képen? Mire gondolnak? Hol is vagyunk?… Bármi érdekel, ami az eszetekbe jut. Lehet egy mondat, de lehet egész hosszú is. Írhatsz több verzióit is.

kapu

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Az okos kutya

Yes

A tél hideg puhasága

5 Comments

  • Szexofon
    October 15, 2009 at 12:00

    Porcelánarcú nő. A vőlegénye még időben észbe kapott. Kirohant a bérelt kastélyból és rázárta a lila vaskaput.
    Pygmalion története nyitott fel a szemét. A férfi aki szerelmes lesz egy szoborba és addig epekedik, amíg az istenek megszánják és életre keltik szerelme tárgyát.
    Amiről nem mesél az ősi eposz az a folytatás….
    Hogy egy szenvedélyes éjszakán a varázslat megszűnt és a választott hölgy visszanyerte eredeti halmazát. A hősszerelmes sikolya máig visszhangzik palotájának falai között :-)

    • puding
      pudingocska
      October 15, 2009 at 13:57

      És most akkor szegény porcelánarcú nő kiállhat a parkba.

  • ZWS
    October 15, 2009 at 13:55

    Ma talán beengedjem? Kinyissam a kaput? Hónapok óta szobrozik kint. Nem fogja feladni. Nem merek nyitni. Kaput sem. Hezitálok. Mi lesz, ha többet nem tudom kitessékelni? Ha magábaszippant, összeolvadunk, elveszem benne. Elrontja, megkaristolja tökéletességem. Megszűnik az önállóságom. Rabja leszek. Mint ő nekem. NEM!

    • puding
      pudingocska
      October 16, 2009 at 16:05

      Csak most vettem ezt észre. Nagyon jó. Köszönöm.:)

  • puding
    pudingocska
    October 16, 2009 at 16:14

    A kísérlet alapvetően fájdalommentes volt. Legalábbis fizikailag. Egész életében be volt zárva ide a falak közé. Szokott nézegetni kifelé, de a kinti emberek valahogy olyan idegesnek tűntek, rohangáltak fel alá, nem néztek a lábaik elé sem. Őt sem vették észre. Pedig meglehetősen különbözött tőlük. A ruhái is egészen másmilyenek voltak. Ez is egy ok volt, ami bent tartotta.
    Nem mintha bent olyan jó lett volna. Nem volt igazából rossz sem. Ugyanannyit sütött oda a nap, mint máshová. Ugyanannyit esett a hó vagy fújt a szél a kertben. Még a levegő is ugyanaz volt. Alapvetően az oda bejáró emberek sem voltak mások. Talán csak nem siettek annyira. De ugyanúgy a saját, belső világukban éltek, és nem láttak igazából semmit abból, ami körülöttük történt. Nem látták a lány szellemét sem, ami már vagy száz éve rótta a folyosót, sétált a parkban, vagy álldogált a kapu előtt, hiszen a jelenléte nem változtatott meg semmit. A nap ugyanúgy sütött, mint máskor. Ugyanannyit esett a hó vagy fújt a szél. Még a levegő is ugyanolyan volt.

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018

Nem vagy

May 10, 2018