A kutyát Gazdi és Pé találták. Majdnem elütötte az autó. A nyakán nyakörv, de bilétája nincs. Tacsikeverék és kislány. Állítólag 1,5-2 éves lehet. Amit eddig megtudtam róla, azok olyasmik, minthogy nyitott kutyus, akit úgy tűnik, szerettek. Hogy valószínűleg férfi gazdája lehetett, mert Pé neki az isten, és amerre Pé mozdul, ő is arra megy. A lelkesedése és az öröme valami olyan tiszta forrás, amivel csak a kisgyerekek és az állatok bírnak. A Gazdijával sokat kocoghatott, játszani nem nagyon szokott, és ha leülsz egy padra vagy egy váróban a székre, akkor engedelmesen a lábad mellé ül. Ha hívod, visszajön, akkor is, ha héthatárban járt. Mindig örül neked, ha hazajössz, akkor is, ha csak a szemeteskukáig mentél és vissza.
Gazdi Fikamikának nevezte el. Én Fifinek, mert a Fifi hallatára szemmel láthatóan boldogan reagál. Eleinte csak keveset evett. Annyira bántott, hogy nem tudom, mit szeret és mit nem. Hogy biztos voltak kis szertartásai a Gazdijával, amik hiányoznak neki. Hogy ugyan kap tőlünk “enni”, de van olyan éhség, amit nem tudunk csillapítani benne.
Tegnap is és ma este is együtt sétáltattuk Fifit a kutyafuttatón. Eleve jót tett, hogy kimozdultam otthonról, és friss levegőt szívtam, de ami még inkább jót tett, az az interakció az emberekkel. Nem szeretem az idegeneket. Begyöpösödött, szociofób vagyok (némi exhibicionista hajlammal) , aki többek közt pont azért blogol, és nem nagyon jár társaságba. De most egész fura élménye volt. A kutyafuttatónál az emberek előre köszöntek, mosolyogtak és kedvesen társalogtak. Láttam egy csomó kocogó és bicikliző embert (jé, vannak, akik tényleg sportolnak). A kutyák boldogok és játékosak voltak. Fifit pedig azonnal megkedvelték. Valamint azt is észrevettem, hogy a kutyasétáltatás főleg a férfiak “sportja”.
érdekes, én épp kutyasétáltatás szempontjából vagyok szociofób :) már nem is viszem kavics úrat a közeli parkba, ugyanis marha unalmas egy idő után, h a dolog arról szól h mindenki fényezi a saját kutyáját és ráadásul az én kavics uram az oan h van kuty aki szimpi neki, és van aki nem, és aki nem, arra ráförmed és akkor hallgathatom h az én kutyám antiszociális, pedig nem..csak kicsit úgy működik,mint te meg én…aztán mondják h ők ilyen meg olyan vitamint adnak neki és így meg úgy blabla… szval idegesítő na, ezért inkább mi csak úgy sétálgatunk meg biciklizünk, ő nem, ő csak nézgelődik lelkesen a kosárban :) amúgy persze tisztelet a kivételnek, nem minden gazdi ilyen..
Mi még ott nem tartunk, hogy hosszas beszélgetéseket folytassunk. Azt azért nem tervezzük.:)
de jó dolog ha van kutyád :)) nem?
Az a helyzet, hogy igen is, és nem is. Cicáink most is vannak. Velük sem foglalkozunk annyit, amennyit megérdemelnének. Most ehhez még ha egy kutyát is bevállalni már sok. Szóval aranyos, imádnivaló meg minden, de nem marad velünk hosszú távon.