Először


Először a szemével kezdett simogatni. Az egyik legborzongatóbb dolog nekem, amikor érintés nélkül érnek a testemhez, amikor nincs tapintható kontaktus, de mégis a bőröm izzik, és kapkodnom kell a levegőt. Amikor félek megmoccanni, nehogy elmúljon a varázslat. Amikor úgy érzem, több vagyok egy testnél, csupasz a lelkem, akár egy érinthető játékszer.
Megcsodálta a külsőmet. Bókolt nekem. Egy nő őszinte, igaz bókjai voltak. Végigcirógatták a testem és a lelkem. Gyönyörűnek, csodálatosnak éreztem magam, és azt akartam, hogy mindig ilyennek lásson engem. A szépségem eszköz, amivel boldoggá tehetem, ettől nyer értelmet igazán.
Magassarkú cipője a combomon nyugodott, és végigfuttattam a kezem a neccharisnya dombocskáin. Pé közöttünk ült, amikor megcsókoltuk egymást. Az ajka egyszerre játékos és erőszakos. Harap, mintha fel akarna falni, mintha a magáévá akarna tenni.
Később kiszívja a nyakam, hogy megjelöljön. Nekem ez volt az első. Fizikai nyoma annak, ami közöttünk történt, annak hogy együtt voltunk, egymás testében, a lehető legközelebb.
Annyi, de annyi érintés, simogatás, nyalogatás és játék egyszerre több kéztől és több nyelvtől. A puncija egészen nyitott, mintha egyre azt akarná, hogy foglalkozzanak vele, és tényleg azt akarja.
Pé először csak nézni akart minket. Nem akart elmulasztani egyetlen apró sóhajt sem. Talán úgy gondolta, hogy így kap belőlünk a legtöbbet. Az egész látványt akarta, a hangokat akarta, de aztán ez mégsem volt elég. Kellettek az ízek. Kellett az érintés. Kellettek a punci lucskos, forró szorításai. Hallani akarta azokat a nyögéseket, amiket ő váltott ki.
Emma azt akarta, hogy Pé ne húzza el, azt akarta, hogy Pé gyors legyen és intenzív, és azt akarta, hogy Pé dugja seggbe, és Emma megkapott mindent, amit akart.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

19 Comments

  • September 5, 2009 at 01:13

    Uhhh, ez aztán az érzékletes és konkrét leírása az estnek, igazi kitárulkozás. Csak annyit fűznék hozzá, hogy kellemes éjszaka volt. :)

  • Dors
    September 5, 2009 at 23:06

    Gyönyörű leírás. Ezt csak lélegzetvisszafojtva lehet olvasni!

  • Dors
    September 6, 2009 at 12:26

    Arra gondolok, hogy micsoda szerencsés lány lehet ez az Emma :) No és ti? Megkaptátok-e vajon, amit akartatok, vártatok, amire számítottatok, készültetek?

    • puding
      pudingocska
      September 6, 2009 at 13:20

      Naná, hogy megkaptuk.:D És örülök, hogy tetszik a leírás.

  • Kowar
    September 6, 2009 at 12:31

    Ez a fokozatos feszultsegnoveles fantasztikus. Az utolso bekezdes vegen egy ooht kellet visszafognom magamba. Kicsit sokan vannak itt, ahol irok:-)

    Nagyon kulonleges leny lehet Emma, kar hogy filmen nem lehet megorokiteni… de jo ez igy, kell a pillanat varazsa, amit csak at lehet elni es megismetelhetetlen:-)

    • puding
      pudingocska
      September 6, 2009 at 13:22

      Köszönöm.:) Amúgy igen, mindenkinek kell saját megélt élmény. Egy film nem összevethető a valósággal. Emma pedig tényleg nagyon különleges. Imádom.:)))

  • Tengelic
    September 6, 2009 at 17:00

    “A szépségem eszköz, amivel boldoggá tehetem, ettől nyer értelmet igazán.”
    Tegnap ilyenkor olvastam a bejegyzésedet, de ez a mondat többször is eszembe jutott a nap folyamán:))

    • Dors
      September 6, 2009 at 17:02

      Ez a mondat nekem is nagyon tetszik!!!

  • Csája
    September 6, 2009 at 17:39

    Mindenkinek kellenek Emmák.

    (Elprofanizálhatnám: Emmá’ igen.)
    De nem teszem. Szép volt.

  • puding
    pudingocska
    September 6, 2009 at 18:15

    Köszönöm mindenkinek.:)

  • kicsilány
    September 7, 2009 at 21:28

    Imádom az írásaid:)) is…

    • puding
      pudingocska
      September 8, 2009 at 00:54

      Amikor megírom ami történt, átélem újra, de valahogy minden sokkal tudatosabbá válik. Ezért szeretek írni. És ezért imádom, amikor finom dolgok történnek velem.:)))
      (Te meg mikor jösssssssszzzzzzzz már?)

    • puding
      pudingocska
      September 8, 2009 at 13:49

      Köszönöm, hogy szólsz, de már észrevettem a cikket abból az 5000 olvasóból, aki egy nap alatt itt járt. Meg is feküdt a blogom, és szegény szolgáltatónknál is hírhedt leszek, azt hiszem.:))

  • nagynebu
    September 8, 2009 at 14:58

    Reklámhelyeket kellene értékesitened ennyi látogatónál.

    • puding
      pudingocska
      September 8, 2009 at 15:05

      Ez csak ideiglenes dolog. Meg jó nekem itt. Nyugalom van. Béke van. Ha reklámoznék, úgy érezném, hogy kötelességeim vannak, hogy fenntartsam az olvasóközönség érdeklődését. Jó nekem, hogy szabad vagyok. (Még akkor is, ha felkopik az állam, hehe.)

    • puding
      pudingocska
      September 8, 2009 at 19:47

      mondjuk, azért remélem, hogy a Tik-Taknak sikerült egy kis reklámot csinálnom.:)

  • September 8, 2009 at 15:03

    Ehh, felesleges, minden csoda 3 napig tart. :)

  • Dors
    September 17, 2009 at 11:18

    :)

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.